Amikor elszáll az írás
a szívem nagyot dobban.
Roppan és koppan
a számítógép és sírás
hallik titokban.
A monitor máma már
nem hasad tovább,
mert úgy kivág-
tam az ablakon,
mint ahogy a macskát
szarni szokom.
A billentyűvel szöget verek
és a falba a fejemet,
drótjánál az egeret
megtekerem, mint parittyát
és szememmel reptét
még soká követem.
Utóhang, megoldás gyanánt
-közben eszek egy banánt-
„Elő a papírral, törlést kérek!
Bevált módszer vita nincsen.
Igaz olvasó se nagyon akad,
de, hogy miért, titok marad!?”