Egy vasárnapi hajnalon
a zsebrádiót hallgatom
s az álom messze elkerül,
ahogy a bemondó merül
a hazug hírekbe mélyen,
-most politika jön éppen-
de már az időjárásban
sem hiszek, mint bármi másban.
Undor fog el, majd utálat,
amiről bőszen pofáznak,
vérem felforralja tüstént,
körmöm alá ver egy tüskét.
Egy vasárnapi hajnalon,
a zsebrádiót kivágom,
az ablakon messze-messze,
a koholmány, így elvesszen.