Nyolcadiknak lenni
a mesterlövészek közül,
nem éppen biztató,
míg a lövés el nem dördül.
Egy, két, három, négy, öt, hat, hét,
és a rét borítva,
revolverhősök szerteszét,
örök nyugalomban.
Mindőjükön egy lyukkal több,
mint az kívánatos,
de az egykor leelőzött
sokat tanulhatott.
Nem titkolom, magyar prérin
naponta edzettem,
igyekeztem hátba lőni,
ki megvetett engemet.
Itt ittam naponta nektárt,
álnokságból facsarva,
s percenként cseréltem dobtárt,
magamban kacagva.
Más véleményt osztók hullnak,
mint ősszel a legyek,
velem tévesen számolnak,
kezdő gazemberek.