A nyikorgó kamraajtó titka

nyugat.hu

Amikor kilopóztam,
a nyikorgó kamraajtót
betenni a helyére,
még nem tudhattam,
ezzel egy ágyrajáró
lidércet felkeltettem.

Pislogott fáradtan, bután,
talán picit mérgesen,
dörzsölgette szemét.
Nyelvével a csipáját
nyalogatta édesen
s ropogtatta kezét.

Figyeltem az attrakciót
és lassan a zsebembe
csúsztattam mancsomat
– kerestem a szenteltvíztartót-
de sehol sem leltem,
csak elorzott csatokat.

A lányok azóta kócosak,
de a rendezetlen frizura
most életet mentett;
a vékony lemez hajfoglalat
szobrászathoz príma:
gyúrtam egy keresztet.

Meg még egyet és újra,
azzal dobáltam a csövest,
aki beköltözni bátor volt,
de egyébiránt mulya.
Nem is bírta a surikent
és elég gyorsan lekopott.