A nagy ember komoly és ünnepélyes
s kicsit unta is, de ez kétesélyes,
mert a mértékben már nem vagyok biztos,
ő pedig nem osztotta meg a titkot.
A nagy ember magányos is volt talán,
bár körülvette őt számos jó barát
hivatalból persze, hogy ne is mondjam,
de ettől nem repült messze a gondja.
A nagy ember tulajdonképpen kicsi,
és egyre töpörödik ahogy gyötri
a gond, mit rövid vállán Atlaszként tart
s nem fogy, másnak belőle hiába hagy.
A nagy ember egy szép napon nem lesz már,
se nagy, se ember, se holmi gondhordár,
el is felejtik majd ahogyan illik
s hajlongnak, ahogy az utódnak dívik.