A csend és a lidérc a sarokban,
nagyon jó barátom.
Ha elül végre mindkettő,
utóbbit egyre inkább hallom.
Hallom, ahogy elnyöszörgi
szívből törő bánatát,
hiába is szereti,
azt a rusnya boszorkát.
Azt, aki válaszra méltónak
nem tartja a sarki rémet,
javasoltam, kenjen ezért
seprőjére cipőkrémet.
Magyarázkodjon a lelketlen pára,
a boszorkányszövetségben,
mikor rákérdeznek, vajon
kacérkodott-e már lidérccel.
Ha tagad, elárulja magát,
hisz a banyák felettébb okosak,
tudják nagyon jól, nem más ez,
mint eltaposott démon bosszúja.
A Szellem nem viseli el
a mellőzést, az indexre tételt,
s ki így szól: „Ennek böjtje nem lesz!”,
az bizony hatalmasat téved.