Láttam két képet
egy cikkbe ágyazva.
Az egyik éles,
a másik elmosva
engedte sejtetni;
a félrebiccent nyakún,
ítéletét hajtani
végre, nem volt bonyolult.
Kék kötelet szemlélt
a másik érdeklődve.
Csodálkozott, nem félt.
Hogy arra lesz felkötve
tudta jól, épp ezért
már ismerkedni próbált,
de a rút, kék kötél
visszatartotta magát,
mint ahogyan foglyát;
feszesen és szorosan,
rögzítette torkát,
ahogy szokta: pontosan.
Túlesni rajta öröm,
megnyugvás. Arcokra
ez ült ki és a közöny,
… s én továbblapoztam.