Szent Isten!

Kiskarácsony, Nagykarácsony,
ne röhögtess, már barátom!
Díszes fa, dísztelen ünnep,
elvárások összegyűltek.

Énekelünk s veszekedünk,
ha már muszáj, összeülünk,
hazudunk, mint a templomban,
hagyomány felénk, így jól van.
​
Nagykarácsony, meg még nagyobb,
hadd lássam, idén mit kapok,
nem valami szart remélem,
mert bizony, azt becserélem!

A művigyort majd vághatom,
a banzáj végét várhatom.
Legfőbb dolog a szeretet,
„Drágám, hová bújt a gyerek!?”