Sok a huzat

Duhaj testem avarba
zavarja az alatta
nyikorgó ágyat, vágyat
elűzve csikordul hármat.
Hangtompítóként a párna
lép be, a statiszta,
főbb szerepet nem osztja
rá a sötét éjszakában
senki baljóslatú árnya,
de a paplan bal sarkában
elrejtettem a lábam
s imígy fogságba a huzat
ejtett s a libatoll mulat
rajtam és csak dunnába
csavarodott kezem mustrálva
ébredek nyomorom tudatára.