Még hármat kell aludni

Gyomrom, mint egy borsó,
idegeim szögek,
pitt-pattogva múlnak
az utolsó hetek.

Mit hetek!? Csak napok,
végtelenbe nyúlva
szívják erőm vámpírként,
ezért vagyok hulla.

Még egy utolsó roham,
még egy kis tülekedés,
a szeretet jegyében
vérre menő veszekedés.

Máris itt a szenteste
arcokon fagyott mosoly,
ott állunk majd szétesve.
Nem viccelek, ez komoly.