Kisírás

Sírni csak akkor érdemes,
ha patak könny utat keres
ráncos pofalemezeken
és festi veresre szemed.

Biz akkor elérhetsz bármit
nem kell semmire sem várni,
feltéve, ha nőnek szültek
s ok nélkül neked feszültek.

Mondod magadnak a dáma
te, hazugságodnak rabja
máma, ellenfeleidnek,
akik csaknem elfeledtek.

Illetve elfelednének,  
ha ily hisztit nem vernél le,
de nem hagyod magadat
hallatod bőgő hangodat.

Hadd tudja csak meg a világ
ki is ez a nebántsvirág,
kinek a rend, ha nem tetszik,
a szemnedvével arcul hint!

Aki kisírja, ami jár,
még, ha nem akkor is. De kár!
Mit is kívánhatunk neki?!
Mielőbb, hogy száradjon ki!