Írógép

Másfél év távlatából elővettem
ezt a csodás masinát
és máris írom a dalt és éneklem
a remek strófát

rengeteget, nem csak egyet
kritika imigyen nem érhet,
meg amúgy sem ugye pupákok
híres prófétája vagyok e zenének,

amit megérteni senki sem fárad
én pedig az állat csak nyomom
egyre hangosabban a sok strófámat
- jaj de erőltetett lett ez is -

mint oly sok, mit évek során
tapostam a barázdák közé,
a sok okosságot, a sok tudományt
ettől még nem oszlik a sötét.

Marad a langyos homály
minden szürke és nem látok semmit,
a szívnek hona merre, hová
költözött nem én veszítek semmit,

ha elhagyjuk őket az árokparton
félúton, mint a szaros pelenkát,
mit elrejtettem a temetői domboldalon
Nyomáron a konténerbe barátom,

mert fukar voltam, vagy finnyás
bűzét nem viselhettem
ezért kivittem, majd égett a pofám
mikor rám olvasta a polgármester.

Itt van ölemben a múlt és a jövő
idegeim más nem csillapítja,
mint a szerkezet, az avult, a túlélő
a keretbe zárt mechanika.