Fogaim

Rendelőben ültem én
ott született e költemény
fene
egye.

Órákat vártam kínosan
fogam ásított lukasan
kevés
tömés.

Amíg ültem szipogva
az amalgámot cuppogva
a múlt feltört
s gyötört.

Ugyan minek nassoltam
elmerülve a paplanba
sumák-
nugát.

Azt a fránya fogkefét
nem kerestem, nem biz én
s a plakk
tapadt.

Engedtem hosszú időn át
uraljon a tunyaság,
fogam
rohadt.

Szép lassan az összes kipergett
már csak az egyetlen fityegett
giling-
galang.

Enni szilárdat nem tudok,
már csak tejbegrízt nyammogok,
cukrot
szórok.

Ezért nyugodtan vehetek
a rendelőbe bérletet,
nem vár
magány.