Benkó Sándor emlékére

Egyszer azt mesélte,
az emberek
voltaképpen jók
s csak arról volt emléke,
- talán színezett -
köztük élni jó.

Nem vitáztam, mert szavai
simogattak,
befedték sebem.
Nem kívántam mást hallani.
Hittem igaznak,
s elteltem vele.

Muzsikája más emléke.
Szakértők hada
kész méltatni őt.
Miről nem szólnak, meséltem.
Nekem ez maradt.
Morzsán őrködök.