Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Belekapaszkodni a szakadékban is tessék!

20/1/2015

0 Comments

 
Nem is értem
miért is kell
ilyen durva szavakkal,
alaptalan vádakkal
egymást ostorozni.

Lám az élet rácáfol
és a tájm a fájnánsol,
elismert egy intézkedést
mi meghalni sok, élni kevés,
ám lehet lobogtatni.

Lehet hivatkozni a nyers fordításra,
meg, a néma, ellenzéki ordításra,
és a cenzúrát sem hiába találták fel,
meg is zabálja mind, ki szittya megyer.
Tessék a zöldségből is!

Nem csak a húst falni két pofára,
amit a turul ragasztott tomporára,
ha volna neki olyan, de nincsen,
csak a devizahitelem az ő kincse,
de más már nagyon nincs.

A bölcs, előrelátó nagy vezérem,
vette sanyarú sorsom a kezébe
és megmentett most Doxáéktól,
csak az elmúlt 5 évben, hogy hol volt,
na azt nem tudni.

Cserélnék most bárki mással,
ahol a devizaváltással
nem a kabinet foglalatoskodott
hanem csak szimplán kormányozott,
de azt profin.

Pár nagyokos röffent és zuhant a Forint,
utcára senki nem tódul, de vonyít
mind, ki látta a dilettantizmust,
a rosszul működő új szocializmust.
Tudják még folytatni..!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.