Az Óbudai temető új lakójának emlékére

Semmi sem örök,
bár sokan vitatják
s ráfogják sírjára,
akik ma siratják.

Néki ágyaztak meg
barna földben mélyen,
ám véli-e bárki,
ott alszik majd szépen?

A teste esetleg,
de szelleme csillog
köztünk, józan észnek
pásztoraként dohog.

Pihenni nem tér míg
az igaztalanság
bús fosztóképzőjét
ki nem radírozzák.

Egyszóval örökké.
Kísér és óv minket,
árva gyermekeit,
sok összetört kincset.