Az alma

Az almát
tenyeremben görgetem
csodálom
megharapni nem merem.

Oly tökéletes,
oly színes és illatos
orrommal, szememmel
ha bekapom játszni fog.

Felkínálja húsát
a számba kúszik
majd megrázza farát
s az asztalra ugrik.

Hempereg nevetve
a szemem előtt vörös
posztót lengetve,
ám fogammal ledöföm.

Felkapom, roppan is már,
agyaram átfúrja
bőrét, eltöri csutkáját,
ő csendben megfullad.

Cafatjai szánkáznak
péppé őrölve
temetetlen gyomromba
nyállal keverve.

Végső nyughelyre nem lel
ott bűnnek gyümölcse
felszívódik testemben,
belőle erőt nyer.

Megrángatja izmaim,
hővel borít el,
és kitartani estig
véle könnyebb lesz.