Árnyék

Még csak májust írunk,
máris árnyat keres
az utazó,
vagy kit munkásnak hívunk
Isten szent ege alatt
dolgozó.

Pihegve terül szép mosoly
izzadt arcán, az oázisba
befészkelve magát,
megóvja cserje, fa s bokor
ez indoka a választásra,
megtapasztalt, saját.

Aki érzékszerveivel
harcba bölcsen
nem bocsátkozik
s felöltözik a hidegben
elbú hőben,
az nem csalatkozik.

Megcáfolni a természet
igaz törvényeit,
felesleges ostobaság,
szüretelni az egészet,
mit gyümölcsként hint
elénk, a valós boldogság.