Anikó emlékére

Itt hagytál
Most. Régen.
Ám tegnap,
már végleg.

Az óra
nem ketyeg
számodra
perceket.

Behunytam
szememet,
s alakod
megjelent.

Itt hagytál
és most nálad-nélkül
pergetem gyerekkorunk
kockáit. A túlhevült
vetítőben olvadunk.
Film nem őrzi már testünk
emlékét. Maradunk
azok, amikké lettünk:
te örök, én szomorú.