A miskolci színházigazgató kálváriája, avagy a rövid kések éjszakája, érdekes párbeszédként feldolgozva

Kis bicska
kinyílott
kismiska
elhullott.

Ákos ne tedd
vagyunk olyanban!
A végzetem
tartom a markodban.

Szakmai kérdésekbe
bele én nem avatkozom.
Nekem súgtak színészek,
van egy rossz direktorom.

Ákos, akarom mondani,
Ákoskám, polgármester úr
ne tessen velem kitolni!
Ne kisértsen már a múlt!

A közönség értelmesebb fele
is falnak ment már a kíntól,
a társulat „egészsége” gány, fele-
sége más rendezőnek itt nem játszott.

Mint egy bűnözőt, egyik napról
a másikra ez példátlan eset.
Zenget a sajtó sikeres évadoktól
s imádott a hozzá nem értő tömeg.

Mintha nem veled mostam volna le
az előző igazgató keze nyomát,
társulatát, te szórtad  így széjjel,
és mit mondok, azt írja az újság.

Ez tehát pökhendi válaszod minderre?
Kész, ennyi volt, mehetek viszlát?
Nincs szükséged rám, hűséges emberre?
Üresen marad meglásd a színház!

Menj és mellőzzük a viszontlátást!
A sorokat, bízd ide egykettőre feltöltjük
és telt házzal fog menni az előadás!
Ha nem, majd az utódodat is felkötjük.

Kis bicska
kinyílott
kismiska
elkullog.