Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Reggeli eső

30/4/2014

0 Comments

 
A reggeli eső
behálózza
a tavaszi zöldet.
Mohón verdeső
undok tócsa
reá fröccsen
vizet elnyelő
nadrágomra.
Ki látott ilyet?!
0 Comments

Reggeli üdeség

29/4/2014

0 Comments

 
Telt ajkakkal ébredni
tiszta tekintettel
és lélektükörrel
rendezett gondolatokkal,
fogadhat  a napi munka.
Dühíteni nem engedem
magam,erőm megőrizem,
hisz sikerült pihenni.
0 Comments

Valami motoszkál

29/4/2014

0 Comments

 
Valami motoszkál a padon
nyelvem letapadt s torkom
kiszáradt, szívem tamtamot ver
úgy érzem ma nem megyek fel.

Innen lentről találgatok
keresem hozzá mit vághatok
ha rám támad a pókember,
macskanő, vagy más rettenet.

Túl lassúkat lép ahhoz,
hogy róka legyen, vagy borz
túl nagyokat ahhoz, hogy macska,
vagy nyest legyen a garázda.

Nosferatu az ablakon jön,
Drakula is be azon köszön,
de mely rémségnek nyújt otthont
a hely, hol ismeretlen szó a komfort?

Csőre töltöttem a kapanyelet
ha már úgy tartják az is elsülhet
de csak a padlásfeljáróig jutottam
bátorságomból addig futotta.

Tulajdonképpen nem is fontos
a padláson mi lebzsel pont most
a kíváncsiságomat legyőzöm,
a nyulat bátorságban lefőzöm.




0 Comments

Azt a kétszentségit

28/4/2014

0 Comments

 
Ma két pápa
mínusz,
kettő szent
plusz.

II.János Pál +
XXIII.János = ?
esetleg hányadik Pál
csak így szimplán?
… na mármost ...

Valami csodát én is teszek:
megoldom ezt az egyenletet.
Mennyi lett a vége érdekel?
Ehhez már a mennybe menni kell!

Én csak azért imádkozom,
férjenek el még ők is ott.
Mi? Hogy én cinikus vagyok?
Szentet ma nem én avatok...
0 Comments

70 Forint

27/4/2014

0 Comments

 
Egyszerű a szöveg
egyszerűen röhej
a téma,
amit máma
feldolgozni igyekszem,
sietnem kell, sietnem,

mert ketyeg a francos óra
az idő meg egyre távolodna.
A reá kiszabott kvóta mértéke,
a hetven forintot éppen elérte
és ez nem móka,
így történt valóba'.

Ezt az éhbért jutalomként tálalva
tízezer órát vállaltam én marha,
mert mohó görény vagyok
és az adott szóban bízok.
Körültekintésem hiánya
a számfejtést alátámasztja

és, amit a gusztustalan törvény
feketén-fehéren megítél,
azt és csak annyit megkapok,
de ennyiből ugyan mit kapok.
Máskor koldus leszek nem hőslény
hetven forintos órabérért.




0 Comments

Ne általánosíts!

25/4/2014

0 Comments

 
„Csak ne általánosítsunk!
Az nagyon fontos.
Csak az aprólékos
kukacoskodásnak tulajdonítsunk
jelentőséget
és más dőreséget
gőzerővel visszaszorítsunk!

Nehogy tábort verjen már nálunk
az igaz szó, a tapasztalt,
a közérthető , nem magasztalt!”
Egzakt adatokra hallgassunk
csak, de azokra akkor is,
ha letépnék a bőrünk is!
A valósághoz el, csak így jutunk.




0 Comments

Egy kupac egyéniség

24/4/2014

0 Comments

 
Egy kupac egyéniséget láttam az utcán.
Majdnem beleléptem.
Láttam, hogy vonszolja magát a rakás,
én voltam felelőtlen.

Állagát láttam elsuhanva a zebrán át,
szagukra csak következtetni tudtam.
Nem tudom feledni az egyen frizurát,
a semmit fedő gúnyáktól meg hánytam.

Személyi szám szerint fiúkból állt a halmaz,
legalábbis lánynak hülyén néztek volna ki,
mondjuk így is, de ma ugyan ez kit zavar?
Engem nagyon, de merek én nekik szólni?

Ki tudja nem ragályos-e, ha közelebb lépek,
ilyen kockázatot nem vállalhatok,
mert ha én nem fertőződöm, ők sérülnek.
Aztán pár évet a hűvösön várhatok...
0 Comments

Béla napra nem bántón, inkább kedvesen

23/4/2014

0 Comments

 
Egy közhelyes idézettel indítok,
(nem helyes): Gondolkodjunk Béláim!
- kihagyni, hogy is tudtam volna -
ha nem bírna ikonosztikus volttal,
ám bír vele és e névhez köti,
aki megmosolyogta már Rátótot.

A Bélák központjában vajon ma,
az ünnepelés miként hág
tetőfokára, majd később lejjebb,
négy feles és szóvicc után beljebb?
Miként cikizik ki Bélát,
kinek a neve az apropója?

Nem egyszerű eme kérdés
utána megígérem, ma nem járok,
de kívánok kompenzációul
magyarul, Józsiul és Bélául
az érintetteknek boldog névnapot
s erőt, hogy bírják a cikizést!   

0 Comments

Ki szelet vet, az vihart arat

22/4/2014

0 Comments

 
A széliránytól függ mikor,
de ideér a vihar bizonyosan.
Kivédeni lehetetlen.
Vad, őrjöngő és pusztító,
kiszakítja tőből haragosan,
amit el is kerülhetne.

Ez a tisztító vihar nem spontán született.
A szelet nem a vihar gerjesztette.
Az okozati sorrend ím megfordult.
Ki számos fuvallatot egymásba kergetett
magyarázatot hazudva miért tette,
borult eget látván szűköl. A nyomorult!


0 Comments

Angyali út

21/4/2014

0 Comments

 
Minden gyermeknek,
elsősorban kisleánynak,
akikkel,
köszönhetően az új rendszernek,
időben nem ért kórházba
aki ment.

Akik nem háborúnak,
hanem adminisztrációnak
estek áldozatul,
azon áldozatoknak,
kik rossz helyen születtek, fogantak
állítom mementóul.  

Azok emlékének szentelem,
akikből felnőtt már nem lehet
egy átirányítás miatt.
Nem győzhet mindig az értelem,
de hogy ily gyakran veszt, az fertelem.
Tudod édes kisfiam?!

Ezek a lányok nem várnak locsolót,
vagy tojást gyűjteni nem indulnak,
ha fiúcskák voltak.
Csendben várják az égi kürtszót,
s már a feltámadás harsonáira
tömörülnek sorba.

Én ma rájuk emlékezem.
Okot rá ismét szolgáltatott,
a nyomorult bürokrácia.
Emlékezz egy percig velem
és söpörjük el a Szolgálatot!
Nincs pardon és nincs grácia!
0 Comments

Húsvét vasárnapja

20/4/2014

0 Comments

 
A sonka beáztatva forróba.
Mari kávéztál már?
Dugd mellé a tojásokat!
Ilyen gázárnál...

Meg amúgy is más az íze,
ha összefő.
Ilyennek más, másiknak ilyen.
Ne szöszmötölj!

A gáz már szinte ingyen van,
nem azért...
a sonka nincs s a zamata...
Nem másért.

Ha összetöröd megöllek,
figyelj ez nem vicc!
Egyébiránt szeretlek...
Ni, csusszan a slicc!

Húsvét helyett húsád
átértelmezve erősen.
Jobb tapintású a sonkád
s a tojásfehérjém is velősebb.

Ebből lesz a feltámadás
mához kétszáznyolcvan napra.
Semmi csalás, sem ámítás,
nem reinkarnáció s nem karma.

Első és egyben utolsó,
utánozhatatlan remek,
biztosra megyünk tudom,
de a lábam már remeg.

0 Comments

Nagyszombat

19/4/2014

0 Comments

 
Elvileg a sírban fekszik már.
Rég.
Az önön feltámadására vár.
Még.


Holnap pihenhet a sírban egy picit még,
bár
inkább arra, hogy legendáját készítsék.
Tán.

0 Comments

Márquez

18/4/2014

0 Comments

 
Mondom meghalt Márquez!
Értitek? Nincs többé.
A híres  emberek csak úgy hullnak.
“Ez biz szörnyű eset.”
- mondták és a tévé
távirányítója után nyúltak.

Nem értitek? - harsogtam,
bár a hangnemre nem emlékszem,
csak a hangulat tart még fogva.
Márquez! - újra próbáltam,
de  már az agymosó műsor ment,
s nem volt, aki felém fordult volna.

A nagy író! Száz év magány?!
Szerelem a kolera idején!?
Nem mond nektek tényleg semmit?!
Nobel-díj?! Irodalmi. Most már?!
Azok szemérmetlenül  és hülyén
rötyögtek. Én nem bírtam nyelni.

Nekrológot szerettem volna írni.
Ha nem is rajtam múlott,
de a kísérlet kudarcba fulladt.
Nem tudtam a közönyt legyőzni,
a butaság a kezembe rúgott
s a gyász egyedül nekem maradt.  


0 Comments

Karácsonyfa vetkőztető

17/4/2014

0 Comments

 
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
de csupasz minden ágad!
Hogy elszaladt az idő,
dobd le maradék ruhádat!

Segítünk leteríteni a szőnyegre,
szépen, vastagon, több kupacba.
Szükséged száraz tűleveleidre
nem lesz már, irány hát a kályha!

Fesse vörösre vasalt oldalát,
- ha már téged nem melegítenek -
az újságba csomagolt “levélbombák”
marad még a padlón, beleléphetek

így is totyogva, elbambulva,  mezítláb
érdekes lehet, de vidámnak nem nevezném,
de ne reklamáljon, ki húsvétig vár
ahelyett, hogy a fáját időben leszedné.

Az igazság, hogy nagyon szerettünk.
Nem a lustaság, inkább a csodálat
fogta vissza vetkőztetésedtől kezünk,
de megtette helyettünk a bánat,

mely nem szűnt karácsony óta sem.
Te emlékeztettél: “ De jó is volt…!”
de a hirtelen idő egyre csak pereg
s nem lesz már, ami egykor volt.

Ésszel tudjuk ezt, alakoddal mutattad is,
megjelenésed mementóként hajolt ránk,
de mára indok nem maradt, kifogás nincs,
búcsúzunk hát tőled drága karácsonyfánk.


0 Comments

Elfekvő

16/4/2014

0 Comments

 
Az infúzió lecsepegett,
konzílium már nem látogat,
medikusok közt egy-egy,
használja ki, hogy gyakorolhat.

Magatehetetlenül heverek,
várom a megváltó halált,
- de életemben épp ez lenne kerek -
betolják még az ágytálat alám.

Bíznak, biztatnak olcsó hazugsággal,
de érzem már ők is unják,
zsúfolt kórterem, tele foglalt ággyal,
karjukat mellükön összefonják.

Valami többségi akaratról sutyorognak,
szemlesütve, szégyenkezve,
kérdéseimre dacból nem válaszolnak.
Ismerik a mertet a miértre?

„Mások akarták, a sokak, azok, nem mi,
agonizálni egy hangyányit tessék még,
hogy messziről is úgy lehessen látni,
ebben a kórházban minden rendben mén!”

Csak a méltóságomat zúzzák naponta porrá,
jelenem nincs, jövőm sohasem volt.
Úgy érzem magam, mint egy elvarázsolt ország,
ami nem több a térképen, mint egy apró folt.

Ebbe az apró plecsnibe belenyomorítottak
tízmillió embert kajánul vigyorogva,
de azok mosolyogva, ujjongva gyalogoltak,
arra, hol már régen ki volt ásva a csapda.

Ők a verem alján csücsülnek és a holdat lesik,
én az ágyhoz szegezve nyelem a könnyem.
Saját ostobaságukat egész komolyan veszik.
Nekem e sötétségben meddig kell még élnem?
0 Comments

Bodrogi 80.

15/4/2014

0 Comments

 
Minap egy történetet hallottam,
de lehet, hogy mese volt nem egyéb,
ellenőrizni nem állt módomban.

Egy lány mesélte, ki nő lett immár,
de a varázslatból nem szabadult,
lelkesen diktálá és én írám.

„Egy autogramot őrizgetek
- kezdte nehezen mondandóját,
magam sem tudom hány esztendeje.

Fagyiztunk egy nagyot
és a szalvétámba írta bele.
Úgy éreztem kivételes vagyok.

És most ennyi év után
rá kell jönnöm nem tévedtem,
így nem halok meg bután.

Nem sokan büszkélkedhetnek
Bodrogi Gyula aláírással.
Bárhogy is, ő színésze e nemzetnek

akarom mondani a Nemzet Színésze,
- ami valljuk be nem piskóta
hát még a nemzedékek Süsüje!

Azt gondolom, ez utóbbi épült be mélyen
mindenkiben ötven éven innen,
na és Béla bácsi és a jó Csőrmester.

Hogy nyolcvanat töltötte be ma?!
El sem akarom hinni!
Legalább harminc évet letagadhatna.”

Az eszmecsere folytathatatlan volt.
Ámulásra nincs orvosság ismerjük be
és én sem vagyok holmi csodadoktor.

Varázsolásra a híres ünnepelt árnyékában
gyenge kísérletet sem teszek
inkább jó egészségéért kulcsolom kezem imára.
0 Comments

A kuruc

14/4/2014

0 Comments

 
A magyar mikor indulata
a nyilvánosság előtt
elragadja,
magát titulálni kurucnak
nem rest és a melldöngetőt
eljátssza.

Fogat csikorgat, bajuszba harap
káromkodik egy cifrát,
esküdöz és fenyeget,
nem gondolva arra, erre alap
nyomokban rendelkezésre áll
s ha nem pillanatok alatt teremt.

Igaza eleve csak neki lehet,
más a földön minek él egyáltalán
számára nem világos, de bántó.
Engedetlen mindennel mivel lehet
de csak úgy, ne szenvedjen nagy kárt,
ezért kiszámolja mennyi lesz a káló.

Ha elég biztonságban érzi magát
másokat csipeget, harapdál,
minél gyengébb, annál jobb,
de ha a nyakán maradt romlandó mannát
osztogatni kéne nem ugrál
s kivárja míg elfogy előle a sor.

A magyar gyakran reformál,
magyarán törvényt szeg,
hiába ő alkotta azt,
s gőzerővel protestál,
a hatalommal szembemegy
feltéve, ha az nem arra tart.

Mert ha esetleg felé fordulna
összevont szemöldökkel az állam,
bajba akkor kerülne igazán,
bátorsága szerteillanna
s átkapcsolna gyáva takaréklángra
és hangosan morogna magában.

Lázadni csak a tervbe nem vettel szemben
mer,ha és amennyiben
esetleg, talán.
Amúgy Kossuth-díjasan lappang, retteg
nehogy valamit tennie
kelljen akár.

Valamennyi „erényét” felsorolni
képes nem vagyok.
Hiába no, labanc lelkülettel....
mást saját kudarc miatt okolni
én bizton nem fogok,
mert hasonulnék tárgyával e versnek.
0 Comments

Der Hammer

13/4/2014

0 Comments

 
Professzor Boerne
és Thiel felügyelő,
a münsteri kettős
különös páros
kiérdemelte,
az ügyeletes hős
szerepében ők,
az igazságot
szolgáltassák ma este

az ötszázadik Tetthelyben,
s senkinek sem meglepő,
a határozott botló-csetlő
gyanúsított-gyáros,
kiderítette,
mint ezelőtt
minden előd,
ki volt a gyilkos
s a bűnt el miért követte.

A jubileumi részben
mily meg nem lepő,
a legkiválóbb rendező,
dramaturg, vágó
operatőr és színészek
kaptak ranghoz illő
feladatot, elvégzendőt
és még sokan mások,
de boldogultak vele.

Ma este a vér helyett,
csobogjon a pezsgő,
dandárnak elegendő!
Ez igazán nagy dolog
bárki, akármit beszélhet,
a sorozat mely kelendő,
s „A” kategóriásként feltűnő
- még izzadság sem locsog -
újabb ötszáz részt remélhet.
0 Comments

Újság

12/4/2014

0 Comments

 
megráztam a lebernyeget
ölembe genny csepegett,
aztán lapoztam tovább
térdem így lett merő nyál.

kerülni próbáltam a hulladékot
áthajtottam ezért a sportrovatot,
nem hiányzott több nyálka mára
keresztet vetettem a belpolitikára.

a tévét nem nézem,
a műsort kitépem,
se piciny, se óriás kincsem nincsen
nem időztem apróhirdetésen.

kérdhetik minek fizetek elő hát,
hisz nem öröm, nyűg számomra az újság.
pedig nem oly bonyolult az ok:
újságot nem veszek, hanem lopok.

0 Comments

A költészet ereje

11/4/2014

0 Comments

 
A hegyeket csak úgy ellökni,
soha nem terveztem,
csakúgy, mint a földet rengetni,
szavakkal nem mertem.

Ismerem ugyanis a szavak erejét,
rímekbe, versbe szedve,
birokra kelni vele nem mernék.
Én hiszek a költészetben.

Ma betűkből mártott gyertyát,
tiszteletére meggyújtok ötvenet,
csendben elmormolom az Ódát,
majd leveszem a méretet.

Lám mégis arrébb csúszott néhány centit,
a megingathatatlannak hitt orom,
kúszna, ha üvölteném még tízszer ennyit,
ahogy kifér igazszóló torkomon.

A föld is hányná magát szilaj ménként,
ha kiáltanék szívre célzott szavakat,
képviselném állhatatos poétaként,
az érzéseit sem lelő néma hadakat.
0 Comments

Eső után

10/4/2014

0 Comments

 
Négy nap telt el.
Levonva a konzekvencia,
megálmodva a stratégia,
felesleges egyeztetések időpontja
napról, napra szaporodik, mint a gomba.

Négy átkozott nap csupán.
Megelőzte ezernégyszázötvenöt
és senki nem volt, aki kinyögött
volna használhatót. Csak szöszmötölt
az ellenzék a paraván mögött.

Négy nap, mint ezer esztendő.
Így lett a temérdek időből kevés,
a messiásként érkezésből menés,
a reménykedésből rettegés,
s keserűségemből verselés.
0 Comments

Kálmán Olga védelmében

9/4/2014

0 Comments

 
Te Láttad az Egyenes beszédet?
Ugyanazt, amiről én beszélek?
Te azt hallottad benne?
Azt láttad a képernyőre vetve?

Akkor én mi a fenét bámultam?
Miről olvastam számos újságban?
Mindenkinek elment az esze,
vagy a királynak idáig elért a keze?

Ha a lakájhad lapjait nyálaznám,
az egész hőbörgést nagy ívben letojnám.
Ám a megsemmisítő, ész nélküli kritika,
véremet reggel óta egyre csak forralja.

Itt mindenki agyas, mindenki tudja a frankót,
két kézzel adnának sebesült Olgának mankót.
Mintha rászorulna szánalomra s ilyen segítségre,
de rá sem szolgált ilyen túlhabzott megvetésre.

Egyetlen újság, blog sem vett mély levegőt,
és elemezte helyesen az okot és eredőt,
csak fröcsögtek csúnyán és még csúnyábban,
amint megszokott az a narancsos pártházban.

Terminátorok vállukat egymásnak vetve,
versengtek kérdező szavait kajánul lesve,
belé nagyobbat harapni ki tud, minősíteni ki képes,
magyarázatot nem adva, hogy lett keserű az eddigi édes.

Kerestem volna okát még a választási kudarcnak,
de már az sem jajgat, kinek ezzel a húsába vágtak.
Találtak maguknak egy szerencsétlen bűnbakot,
a  frankót tudók, rúghattak rajta még, oszt jó napot!

Nem írtam volna erről,
de most már késő.
Hátrább szorultak az országos ügyek,
de ha ez nem az, majomkenyér legyek!
0 Comments

A választási eredményekkel nem maradéktalanul elégedett honpolgár csárdása

8/4/2014

0 Comments

 
Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc.
Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc.

Az ország sebaj, ha leszakad, leszakad,
lesz más, amelyik ott marad, ott marad,
polgár ha tudnád amit én, amit én,
ki cinkosa vagyok én, vagyok én!

Most már nagy baj, ha leszakad, leszakad,
mondd már, hogy akkor mi marad, mi marad!
Polgár ha tudnád amit nem, amit nem,
falba vernéd fejedet, fejedet.

Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc.
Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc.

Polgár, de szédül a fejem, a fejem,
bánattal teli a szívem, a szívem,
a vérem is csak csordogál, csordogál,
a lélek belém is csak hálni jár.

Polgár, mire van reményünk, reményünk?
Vigasztalj, hogy meg ne őrüljünk, őrüljünk!
Mondd, hogy valahogy kibírjuk, kibírjuk,
máskülönben Dunába ugorjunk!
0 Comments

(Ön)Szuggesszió, avagy a diktátor és a tükre ( Rozalinda és Alfréd kettőse ihletésére Ifj. J. Strauss Denevér című operettjéből)

7/4/2014

0 Comments

 
Csalni édes, csalni jó
szemem ettől csillogó
melegíti szívemet
országom így színesebb.
Narancs színű álomkép,
megígértem ezt.
Mind amire vágyok ÉN
így elérhetem.
De ha nem is igaz ez
látszat is a délibáb
negyven évnyi vigasz ez,
mely örömet ád.
Csalni kell, higgyed el,
boldog csakis így leszek
csalni kell,
higgyed el,
hogy boldog így leszek!

Mindig így csalni,
mindig így csalni
lálálálálálálálálállálálálálál!

Együtt a tükörképével (de a visszhang is besegít):

Csalni kell!
Higgyem el!
Boldog, csakis így leszek!
Csalni kell, csalni kell,
mert boldog így leszek!


Csalni édes, csalni jó!
szemem ettől csillogó,
csak ne nézz oly mérgesen,
légy vidám te népelem!
Megszegtem a szavamat
elfelejted-é?
Újra csak a voksod add
és újra leszek ÉN!
Boldog, aki hinni tud,
még ha nem is igazán
hiszen, aki csalni tud
könnyen feled ám.

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!

Csalni kell, higgyed el,
boldog csakis így leszek,
csalni kell, higgyed el
mert győztes így leszek!

0 Comments

Aha

6/4/2014

0 Comments

 
Minden szebb és jobb lesz!
Minden jobb és szebb lesz!
Minden minden és annál több lesz!
Minél több lesz, annál több lesz!

Ha mi nyerünk, a másik veszít!
Ha mi vesztünk, az ország veszít!
Ha az ország nem nyer, akkor veszít!
Hogyha az ország veszít, akkor veszít!

Szavazni mindenkinek el kell mennie!
Mindenkinek szavaznia kell elmennie!
Szavazni el kellene mennie mindenkinek!
Menjenek el szavazni, mert nem tudom mi lesz!

A legutóbbit könyörögve kérjük
másként nem lehet miénk a pénzük!

Megváltást ingyen ne reméljenek …
És itt lett váratlan vége a mesének!


Záradék a tisztelt olvasóhoz:
Ha e versem nem nyerte még el a tetszését
várjon estig s fog, ha az élettől elvették a kedvét!




0 Comments
<<Previous

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.