Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Bodrogi 80.

15/4/2014

0 Comments

 
Minap egy történetet hallottam,
de lehet, hogy mese volt nem egyéb,
ellenőrizni nem állt módomban.

Egy lány mesélte, ki nő lett immár,
de a varázslatból nem szabadult,
lelkesen diktálá és én írám.

„Egy autogramot őrizgetek
- kezdte nehezen mondandóját,
magam sem tudom hány esztendeje.

Fagyiztunk egy nagyot
és a szalvétámba írta bele.
Úgy éreztem kivételes vagyok.

És most ennyi év után
rá kell jönnöm nem tévedtem,
így nem halok meg bután.

Nem sokan büszkélkedhetnek
Bodrogi Gyula aláírással.
Bárhogy is, ő színésze e nemzetnek

akarom mondani a Nemzet Színésze,
- ami valljuk be nem piskóta
hát még a nemzedékek Süsüje!

Azt gondolom, ez utóbbi épült be mélyen
mindenkiben ötven éven innen,
na és Béla bácsi és a jó Csőrmester.

Hogy nyolcvanat töltötte be ma?!
El sem akarom hinni!
Legalább harminc évet letagadhatna.”

Az eszmecsere folytathatatlan volt.
Ámulásra nincs orvosság ismerjük be
és én sem vagyok holmi csodadoktor.

Varázsolásra a híres ünnepelt árnyékában
gyenge kísérletet sem teszek
inkább jó egészségéért kulcsolom kezem imára.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.