Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Honvédelmi nap

30/9/2014

0 Comments

 
Megütköztek.
Gyakran én is
Engem nem ünnepelnek,
dolgozik a feledés is.

Gyermekként
véres komolysággal
egyenként
ágyúztunk a számmal.

A halottak kiestek,
pihentek mind a fűben,
csak akadályversenyre
támadtak fel örömmel.

A napnak végén
elismerések átadva,
koszosan, szidástól félvén
értünk haza fáradtan.

Ma Pákozd messzebb fekszik,
mint Szentpétervár, Moszkva,
ám sokaknak ez tetszik
nem úgy mint negyvennyolcban.
0 Comments

Megtisztulás

28/9/2014

0 Comments

 
Vad vízcsobogás segít
fatörzs lelkemnek
lassan tovasodródni,
kipiszkálni ágaim,
mert a berekben
nem akart fennakadni.

A kád dugóját kirántva
az örvény lett hivatott
a hétnek sarát
a csatornába lerántva,
szétáztatni a gondot.
Sikerült talán.
0 Comments

Hitkérdés, de nem vita, vagy fordítva

27/9/2014

0 Comments

 
Akibe tudunk
nagyot rúgjunk!
Eme tettünket
el ne feledje!

Járjanak csak úgy,
ahogy mi jártunk,
amint bekebeleztek
a nálunk erősebbek!

Ez lenne a világ rendje?
Talán. Keresztényi szemmel,
vagy mind zsidó és muzulmán,
aki máson bosszút áll?
0 Comments

Film

27/9/2014

0 Comments

 
Minden filmben
zörög és nem csörög
éppen, akkor lép be,
és isznak többek között.
Utóbbi nélkülözhetetlen.

Minden filmben
szép a nő és erős a férfi,
használható minden nyelv,
a konfliktus sosem érdemi,
ám nélkülözhetetlen.

Minden filmben
lassan illik meghalni,
és élni villámsebesen,
az ellenség néha baráti,
s ezért nélkülözhetetlen.

Minden filmben
úgy tartanak tükröt,
hogy meg légy elégedve,
be is vetnek trükköt.
Ez nélkülözhetetlen.














0 Comments

Pedagógus 1.0.

25/9/2014

0 Comments

 
Íme egy bonyolult találós kérdés:
öntelt és egyben pökhendi,
utolsó volt a tornasorban
(ezt még most is heveri)
és naponta leveri,
a passzív alanyon, 
másképpen tárgyon,
a nebulóhadon. 
Mi lehet az vajon?

Tudása itt-ott hézagos,
intelligenciája … hagyjuk!
Empátia nyomokban,
lehetetlen aktiválnunk,
Harminc gyerekre egy jut
néha kevés, de inkább sok,
nem hoz sok hasznot
kárt inkább okoz.
Mi lehet az vajon?

Néha játssza a hülyét,
máskor egészen hiteles
építésben kevésbé,
rombolásban sikeres,
a díszokleveles
mélyen tisztelt iskola réme,
értelmiségi társadalom krémje.
Nevezzen nevén? Miért ne?
Katedrális majom!
 
0 Comments

1000

25/9/2014

0 Comments

 
Tollamat csendesen leteszem.
Homlokom megtámasztom.
Sorokat számolni igyekszem,
ám hamar abbahagyom,
s a strófákra vetem figyelmem,
de reménytelen a küzdelmem.

Ha értenék a számok nyelvén ...
… de sajnos nem értek.
Ha értenék, talán megijednék.
Így csak megdöbbenek,
s elmerengek elmúlt évek sikerén,
kudarcain, amit papírba zártam én.

Verses naplóm ezredik bejegyzése
e parány mérföldkő.
A múltnak rímes-rémes kísértése
földbedöngölő.
E számmal percekig farkasszemet nézve,
csak bámulok bambán, még nem eszmélek.

Ezer vers – sok jó, még több csapnivaló,
rendszeres alkotás,
töprengés, tollszárrágás, éjbenyúló
kellemes kínlódás
s a költőket kitartóan utánzót,
lerántja a szellemi dugóhúzó.

Bizony én is így jártam.
Kiékelt fejjel
utamat végigjártam
és el sem hiszem,
hogy ezt mind én csináltam.
… úgy érzem lesz folytatása.
0 Comments

Falat

24/9/2014

0 Comments

 
Íztelenül forog
a számban a falat,
ha ki is hull belőle
a nagyja belül marad.

Keverem nyálammal,
persze akaratlanul,
nem oldódik zamata,
nyelvem megfakult.

Csak a csípőset érzi,
na és a gyomorkeserűt,
azt is fenn a torkomban,
de ha nyelek lemerül.

Előbb-utóbb megtelek
ezzel a pocsék érzéssel,
aztán kihányom magam
mintha végeznék a kérdéssel.

Csak pillanatokig könnyebb
aztán harapnom kell újra
és amíg ugyanez az étrend
s ugyanaz a kéz osztja.


0 Comments

Gyakorlatból tudom

22/9/2014

0 Comments

 
Gyakorlatból tudom:
az érzést uralni
bonyolultabb dolog,
mint arra szert tenni.

Ha egyszer azt elkaptuk,
elereszteni nem szabad
kőkeményen szorítsuk,
mert, ha elszabadul harap! 
0 Comments

Megint eltelt egy

21/9/2014

0 Comments

 
Ha nem lenne szombat,
vasárnap sem lenne,
a péntekért nem epedne,
aki még dolgozhat.

Akinek van hová bejárni,
ez lehet iskola is akár,
nem okvetlen, szántóföld, vagy gyár,
iroda, ahol sikk gürcölni.

Ahol a „végre vége” érzés
megszületik és kialakul,
s ahogy növekszik el úgy vadul,
elé állni istenkísértés.

Csak a szombat, az képes
gátat vetni ideig-óráig,
csak az engedi lábunk lóbálni.
Hogy magasra-e kétséges.
 
Ez függ attól, a heti gálya
mennyi árut hordott össze,
konténerben, vagy ömlesztve,
kik pakolnak, na és hányan.

Ha az összhang általános
feltölteni is sikerülhet
a kiapadt készletünket
ami a héten elfogyott.

És elkopik majd ismét,
fájdalmasan, lassan,
aztán üres hassal
várjuk az új hétvégét.
0 Comments

Választási plakátok

20/9/2014

0 Comments

 
A plakát üzenetét megértem
ezért,
ha tehetem
mindegyiket letépem.

Hogy hiteltelen majmok
hazudnak
lassan megszokom,
de a papírt lehántom.

Hogy kutyakomédia,
az egész,
bolhacirkusznak is béna,
teszek ellene még ma.

Megkímélem a lakosságot
és magamat
e kéretlen látványosságot
felhasználom máshol.

Egyrészt a kályha ásít rá,
másrészt alfelem:
Ha a vizet felszívná,
mindet lelopkodnám.

Azzal itatnám a szennyet,
mert arra való.
A sok vigyorgó gennyet
illegitimálnám ezzel.

Habár teljesen mindegy ezeknek
és nekünk is,
legalábbis zömünknek.
Nem képük lógna, ha nem így lenne.
0 Comments

X,Y, vagy Z generáció, avagy kukucs!

19/9/2014

0 Comments

 
Itt vagyok nini!
látjátok milyen csini
gondolatok cikáznak,
agyalapommal cicáznak?

Neem? Hát az, hogyan lehet?
Hiszen többször érem meg a jelent
természetesen egyszerre
és nem is költök vegyszerre.

Csak némi elektromos kütyü kell,
amin s amivel pikk-pakk érhet el
az infóra mohó,
panel-barlanglakó.

Akinek fáj, ha nem láthat
kín, ha nem hallhat
és ez oda-vissza is érvényes
ettől lőn e kérdés lényeges.

Látni és látszani, szólt a régi szabály,
virtuálisan jelen lenni, hangzik ma már
a betarthatatlan parancsolat
mit nem szabotálnak nagyon sokan.

Mert fontosnak nem lenni, maga a halál,
hogy ki előtt, nem tisztázott, habár
ezen csodálkozni nem ildomos,
hisz agya likas kinek ez a fontos.

Tetszelegni ismeretlen tömegek előtt,
az online Tejúton mindenek előtt,
nem csak haszontalan s káros,
de még csak nem is mulatságos.

Ha jól meggondolom bodor
agytekervényeimmel badar
magatartásommal nem különbözöm,
a fenti kórképet én is tükrözöm.

Én is tapodom az elektromos járdát,
szagolgatom az internetes mályvát
és puhapihe ágyikó helyett
kilobyte mocsárban hempergek.
0 Comments

Túlságosan túldramatizált költemény a magam kizsigerelésének következményeiről

18/9/2014

0 Comments

 
A félhalálból félholtan
félaléltra ájultam
magamat
mert nem hittem el, én voltam
ki magammal én toltam.
Hahaha!

Hogy mennyi éjszakázást
bír el szövődménymentesen
habtestem
a kórboncnokok nem mondták,
csak annyit: találkozunk rövidesen
gyermekem.

A bekerülési feltételek
nagyját már
teljesítettem,
és örökös tagságot nyerek
a patológián,
ha észre nem térek.




0 Comments

Titkot mondok

18/9/2014

0 Comments

 
Tele van a tollam,
meg a bögyöm
és a t...
Rímel, de nem bököm

végére e soroknak,
a köz fel, én meg ne
háborodjak, őrüljek,
ezért epébe

mártott heggyel
mégis mázolok
színes világot
hol boldogan lakott

egykori énem,
amibe bepillantást
néhány szusszanás,
hosszú előadás

erejéig engedek,
de kinevet a közönség
és azt röfögi: ökörség,
és behúzza függönyét.

Ezzel maga elől
a színt örökre elzárja.
Engedi hadd dirigálja,
pusztulását ki kívánja.

Visszaénekelhetem a sajtot
a holló csőrébe, de nem kap utána,
nincs dolgom többé hát e buta madárral.
Mostanság a rókában leltem új barátra.







0 Comments

István és István

17/9/2014

0 Comments

 
Adva vagyon István
és ott van pont István.
Nemzeti hősök ők,
rajta a nemzeti listán.
Színész mindkettő,
nem holmi ripők.

Pontosabban voltak,
mert mindketten holtak,
egyenlők a túlvilágon,
vagy ahogyan gondoltam,
de nem fest ily világot
a civil összefogás most.

Mert első számú István
senkit meg nem zavarván
múlt ki e szennyes világból,
míg a másik műsorváltoztatás
viharán Elysiumba lovagol
szomorkodjunk hosszan, nagyon.

Gondoskodnak erről serényen
a kulturális vigécek,
bölcs vezérünk talpát nyalva
kusza szándékát fürkészve,
mit sem törődve alázattal
játszadoznak a két elhalttal.

Az éket közéjük nem a szakma,
hanem a szolgahad kalapálta
hangosan, gusztustalanul,
az egyneműt differenciálva
működött el az emlék-katapult
s ami lecsapódott mindent legyalult.   

0 Comments

Árvíz. Veszély!!!

16/9/2014

0 Comments

 
Árvízveszély.
Hujujuj!
Meglepő, váratlan,
egetverő, páratlan.

Csak nálunk
és éppen most!
Nem kímél a természet
Nem értem az egészet.

Hát milyen időjárás
az ilyen?
Nem retten el a sok betontól,
sok tettrekész mameluktól?

A munkaalapú társadalom
ékkövei bizonyítják:
aki stadiont tud, tud gátat is,
sőt építhet vízisípályát is.

Utóbbinak nagyobb a haszna,
mert ha védekezni nem kell,
elkenni nem lenne mivel évről évre
mennyi suska nem folyt be a büdzsébe.

Éppen jókor jöttél
kedves pocsolyakonda.
A választások jönnek,
a rémhírek mennek.

Ott, ahol szél meglebben,
s szivárvány riasztást lőnek
nem csoda, ha már talpon a had,
hülye mind ki otthon marad.

Csak egy év telt el,
persze tétlenül.
Most újra évszázad csapása
és épül Zs. Marcell lakása.

Lehet terelni másról is,
sőt parasztvakítani,
de annak, aki már járt ár-fronton
e tettek közt kiépül a gondolat-ponton.

Az átlátja, hogy ki hazudik,
felelősség kit terhel erősen.
A többiek pedig kábítva szívják
a demagógiát, vagy hogy is híják.
0 Comments

Hétvége. Ez?

14/9/2014

0 Comments

 
Két nap a csoda,
melynek illene:
- kisimítani a ráncokat,
- mosolyra vonni a szájakat
- felcicomázni az arcokat
- elfeledtetni a gondokat.

Két nap oda,
de mennyire:
- nem orvosolta a bajokat
- nem könnyítette a sorsokat
- nem nyújtotta ki a tagokat,
- hogy lehetett ilyen mostoha?!
0 Comments

Több, mint schlechtes Wetter

13/9/2014

0 Comments

 
Dörög az ég,
mint az eszelős
a kamrában falatot kutatva,
ahogy sorban sodorja
a padlóra a befőtt
ragacsos üvegét,

úgy csörömpöl,
a kövön, ahogy dobol
a cserép, a szilánk
úgy csattog a villám
a közelben valahol
     az Ősz közön.   

0 Comments

Ármány vár rám

12/9/2014

0 Comments

 
Tulajdonképpen teljesen mindegy.
Igazából senkit sem zavar.
Valójában szót sem érdemel
és ebből lesz ugyancsak kavar.

Pontosabban  megfogalmazva
még értelmet nyerhetne,
mint egy működő, úgy hatna
s nem, mint rendszer selejtje.  

Ha nem teljesen világos
és nem is koromsötét
a palacsinta nem lángos,
de az ajtó alatt befér.  

E képzavarral miért éltem?
Eszköztáram megkopott,
és ami megmaradt féltem,
mert annak zöme is lopott.

Szóorgazdaként kufárkodom
a szegényes zsákmánnyal,
elmondhassam, hogyha tudom,
mint küzdök az ármánnyal.
0 Comments

Vándorcirkusz

11/9/2014

0 Comments

 
Vándorcirkusz érkezett a városba.
Gőzerővel toborozzák a közönséget.
Egy beszélő, kopasz majom plakátja
betakar minden látható szabad helyet.

Ott lóg a lámpavason, hirdetőoszlopon,
molinóját cibálja a szél,
a mehetnék vegyen erőt a publikumon
s fizessenek, hiszen ez a cél.

Aztán valaki felhívta a figyelmem,
hogy ez egy választási hirdetmény,
rajta ragyog a mostani polgármester,
de ez tévedés és szemfényvesztés.

A majmot a sátorban én is meglesem,
mi is lehetne más
hiszen ez az előadás érdekesebb,
mint az őszi választás.

Ha ott mégsem találnám meg a majmot,
tévedésem be csak akkor ismerem.
Felveszek majd egy leszaggatott plakátot
s dörzsöl ugyan, ám rezsit azzal csökkentek.
0 Comments

Közelednek a választásakk

11/9/2014

0 Comments

 
Közelednek a választásakk
Kopasz paraszt ütné
a szőrtelen futót,
ha utolérné,
de az vezéráldozatot
naponta könnyedén
bemutat itt-ott.

Rosálnak egymástól
bástyájuk hiányzik,
huszár a palánkon
át nem ugrik, nem mászik.
Majdnem barátból,
valós ellenség így válik.

Lépni jelentőset nem tudnak,
kiütnek egy-két bábut.
Kitalálni igazabbat?
Ahhoz nincs elég tálentum,
ezért tart soká a játszma,
melyben mind bennragadtunk. 
0 Comments

Talán a telihold teszi

9/9/2014

0 Comments

 
Talán a telihold teszi,
de nem szerencsés
e sápadt árnyékra kenni,
az őrültek motozását.
Hiszen akkor fogyását
kisimult arccal követi
az észbeli fellendülés,
de erre bizony nem mutat semmi.

Csak az őrület dagályában
gázolok az árral szemben,
s reménytelen magányában
a szemem az égre pillant,
ám semmi biztató nem csillan,
magam kreálta pót világomban,
a felfoghatatlan világegyetemben,
ezért a kerek Holdban találok társra.
0 Comments

Egy majdnem udvarias válasz egy hónapja késő levélre

9/9/2014

0 Comments

 
Udvariasságával elkényeztetett
kifinomultságával elkápráztatott
gyors válaszával zavarba ejtett
picit aggódtam, tán elfelejtett.

Tartalmat stílushoz remekül passzintott
akárcsak, mikor Önhöz hasonlót fingott
a Teremtő, ám most nem jókedvében.
Tudja mit? Menjen a fészkes fenébe!
0 Comments

Egy átlagos lakótelepi "nem bírok magammal" éjszaka után

7/9/2014

0 Comments

 
Ha emberszagot érzek,
majd megfulladok
és nem hiszek a szélnek,
rossz szimatú vagyok.

Ha alakokat látok,
nem hiszek a szememnek;
majd megvakulok,
vagy elszelelek innen.

Ha hangokat hallok,
majd megsüketülök,
békességet vallok,
inkább elköltözök.

--------

Mert minden mi keseríti nyálam
nem spontán lobban emésztő lángra.
Gyújtogató közösség legfőbb kincse,
létük tűzifája. Más egyebük nincsen.
0 Comments

A tanév első hetének végén felállított egyenlet

6/9/2014

0 Comments

 
A láb alig moccan,
a kar nem követi,
az agy hibernáltan.
Erejét elveszi
nebulónak, tanárnak
a tanév eleji
kora őszi gyalázat.

Folytatni nyűgösen,
ami véget sem ért
felér büntetéssel,
kínzással. Szenvedély
nem hajtja, túlélése
mindennapi küzdés
s pihenés függvénye.
0 Comments

Ma felhívott a lányom

5/9/2014

0 Comments

 
Ma felhívott a lányom.
Csak úgy! Valamit mintha
mondani akart volna,
hisz tudja úgy imádom

amikor megkeres, beavat,
látni engedi gondolatait,
hallani álmait, terveit,
mik forrása el nem apad.

Ma felhívott a lányom.
Beszélgettünk aztán,
mint pásztorok a rónán
Érzem, igaz jó barátom.




0 Comments
<<Previous

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.