Szellemi iszapbirkózásnak
a továbbiakban helye nincs.
Túlkínálat van az iszapból,
ám a szellem igen ritka kincs.
a továbbiakban helye nincs.
Túlkínálat van az iszapból,
ám a szellem igen ritka kincs.
|
P { margin-bottom: 0.21cm; } Mézes máz, vagy bűzös ház
-morfondírozott Juliska, mikor a Vasorrúval a cukrot kandírozta. Éjfélkör tökön lövegölök, vagy bevárom a tökszit? -csalta lépre magát Pipő s törte szilánkokra az üvegci. Százéves álom utáni hajnal könnyedén hasadt szerteszét, midőn Csipkerozál ajkaira hajolva szájszag deluxe ajándék lett a hercegé. A hétfejű sárkány sikeresen lenyakazva talált munkát, szerencséje lett a fogyatéka: épp kerestek háromfejű sárkányt. A róka felfordult a romlott sajttól, amit a hollótól dalolt ki sikerrel, testvére hascsikarástól nyögött: elérte a savanyú szőlőszemeket. Törpekomplexusos óriás, bátor egér, gyáva oroszlán, okos szalmabábú (de ez csak vicc) könnyen fellelhető az életpalettán. Nem látod őket barátom? Színvak vagy esetleg, vagy csukott szemmel jársz? Másképp ez nem eshet meg! Melyik természetellenesebb?
A téli dermedtségből fűtéssel felébreszteni a darazsat, vagy kövön pörgését csak néznem inkább, hogy kegyelemből rácsapnék egy végzetesen hatalmasat? Maga a gondolat vétkes, a cselekvés, vagy éppen a nem? Egyet hazudtam képmutatóan: én cseppet sem vagyok Isten, élet-halálról nem dönthetek, de nem voltam biztos, hogy ez jól van. Kikapcsoltam.
Áramtalanítottam. Kinyomtam. Leoltottam. Rájöttem, hogy az izzó van kiégve. Nosza, csere! Bekapcsoltam Visszadugtam. Benyomtam. Felgyújtottam. Boldogság, ami ragyog s forgatja a számlálót, delej nélkül semmi vagyok. Jézuska valamit félreértett.
Én egy szép macit kértem karácsonyra ő DVD-t küldött, melyen némberek tesznek ezt-azt hiányos ruházatban. Aztán azt írtam még a levélbe, a fa alá tegyen puha párnát. Erre felnivel négy új kereket gördített és egy takaróponyvát. Néztem is volna rá végig csúnyán az éjféli misén, ha elmegyek, de inkább felszereltem a párnát és macikkal hemperegtem egyet. Ott van a róka a hóban
tegnap még másmilyen volt. Olyan mákos bejgli forma. Ott kaparász a sárga csibe, egy vonallal le nem rajzolod. Ne harapj bele a fészkibe! Ott van a medve a barna, őt főétekként tálalták, de már ő is oda van szarva kenve. Az ünnepi étkeket már ma tovább sorolni nem tudom, mert nem jut eszembe több állat. Kis Jézuska, angyalok,
lehetőleg a menyből, direkt, melegség, ajándék és fények, sorolják a gazdagok. Kis Jézus, kis meztelen, jászolban melegítik a barmok, ha adok, akkor igazán kapok, álmodják a szegények. Jelentkezem a hullaházból.
Jobblétre szenderültem. Ellenben áll a fa, a cipó testéből lágyan ereget becsapós kalácsillatot. A csillogó fényköteleket melyek összekeveredtek szétbogoztam s ráhánytam a fára, valamint a díszeket s mert a halat élve hagytam éhezünk nem sokat, egy keveset. A karácsonyi dallam csattan a rideg arcokon, a fáradtság nem tapintható, szimplán agyonnyom, ez már távolról sem mulatság, sem ünnep, én már régen azt mondom, csupán küldetés, póri huncutság ezért gondoltam, hogy távozom. A kemény szavak
kemény agyakra hatni nehezen tudnak. A puha szavak hülyét megkacagtatnak, okost ríkatnak. A fene megette
ezt az egész karácsonyt, ha akivel szeretnék nem süthetek kalácsot. Máshová nem mehetek, csak, ahol dolgom akad, de az ez ünnephez köt, fáraszt és igen untat. Igyekezni kell nagyon, rohanni és kapkodni, hogy végül elkezdhessünk kínosan feszengni. Vajon jönnek-e már a drága vendégek, vagy megússzuk idén?! Ezek a nagy rejtélyek. Nem is hazudhatok meghitt várakozást, ha hátra nem hagyom a napi robotolást. Ha taposnom, gázolnom kell, másként belőlem lesz járda, őrült folyamból kiúsznék, nem ám holnap, de már máma. De elsodor az ünnep a visszatérő átok, másként lesz-e jövőre...? … nem sok esélyt látok. Megköszönni,
kifejezni a hálát, köszönetet mondani. Lám, hogy tágítom a skálát! Kinyírni, kicsinálni, tönkretenni egészen, ellehetetleníteni, padlóra küldeni.. ...mennyivel gazdagabb a szókészlet!? Arra lettem figyelmes,
kegyelmetlen lett a kegyelmes, a szép pedig megrútult és az összes semmi rám zúdult. A jóból is megártott a sok, a tiszta így lett csupa kosz, a kevés soknak bizonyult, a kurta túl hosszúra nyúlt. Nem több, mint földrajzi fogalom az ország, ahol lakom, többletet magában nem hordoz, megtűr, de nem igazán gondoz. Érte, hogy mit tehetek én igazi Gordiusz-rejtvény, de ha e csomót szétvágom, hazám sem lesz, nem országom. Fékezett habzású szavakkal
kimosom a gondolatokat, intelligens molekulákkal robbantom szét a koszfoltokat. A verseskötet-mosóporos doboz tetejét felpattintva, a szó-málnahabbal bemocskolt ingtulaj, azt fehérre mossa. Ha tízezret is kell kiagyalnom,
hogy az az egy is értelmet kapjon, akkor is megragadom a tollat, hogyha kell, akkor bizony marokra és szétmázolok minden gondolatot, versbe simítom, hisz poéta vagyok. Persze tudom, hogy ez így nem igaz és eme csalfaság, hosszas vigaszt nem nyújthat, de gyújthat a költőkben haragot, az enyémnél öldöklőbbet, de mit tehetnék, mit is hazudhat a hozzám hasonló firkász magának. Hinnie, hinnem kell, hogy a munkám értéket még, ha nem is sokan tudják, de képvisel és azokhoz jut el, kik megbarátkozni a többivel nem tudnak, őket csalfának tartják, ezért maradnak a maguk partján. Múltkor néztem egy kovbojos filmet.
Én is kovboj leszek eldöntöttem. Tervem, mint később kiderült sajnos imigyen nem sikerül, hiszen kovboj vagyok én már régen. Mondjuk indiánokra nem lődözök, ám mexikói banditákat üldözök, akik nagyon is magyarul beszélnek, hisz ez anyanyelve a sok szemétnek. Identitásommal ezért küszködök.
Tanácsolják orvosilag sokat kell inni.
De nekem attól meg sokat kell pisilni. Talán nem tudják az orvosok, ha túl sokat iszok befosok? Vagy tul.képp a megtisztulás a lényeg, nem stabilizálása a keringésnek? Mindegy, piócára nem költök, iszok aztán itt-ott fröcskölök. Felpörög, ami amúgy sem pihent, elő a vödröt, úgysem látott ilyet még a nép, aki újat követel feszt, ha van gyomra nézze végig ezt. Megtudtam, hogy a versben nem a rím a fontos.
Tehát nem a legfontosabbak közé sem sorolandó a sorok végén kellemesen együtt hangzó, hanem úgy á la nature nem kell a fránya csengő rím már máma, bongó tartalom, a szívfecserő mindent visz helyette még, ha ama vers játékos (is). Nem gondoltam volna, hogy egy verskommentből tudom meg az alapigazságot, hogy mi a frankó, elvárt, kívánt, úgy tűnik hiánycikkszerű együttható -most direkt nem számolom a szótagszámot sem, hiszen nem elvárás már az sem valószínűleg- és lám igaz lehet, mert a karmolás megy egyből. Minőségért nem, a mennyiségért inkább állok jót, bár szívesebben egy jót, egy hamisat közösülnék, (meg kell vallanom eltölt némi ferde elégedettség, mikor ilyen remek, funkció nélküli szóhasználat miatt gondolják a költőjéről, hogy egy állat) és, ha tehetem kacagva támasztom alá a nyilvánvalót. Lehunytam a szemem,
|
RSS Feed
