A fenyő

Kerek erdő közepében,
élt egy család példás rendben.
Hangos szó ott el nem hangzott,
minden békén, rendben zajlott.
Két fiúcska, mama, papa,
együtt mind a rönkház ura.
Együtt húztak igát, vödört,
egyik tüzet rakott, másik söpört.
Megosztoztak munkán, étken,
mindük lelt kedvest a terítéken.
Hanem mikor a karácsony,
átlépett a számolható határon,
Papa tudta eljött már az idő,
hogy elhozza a szép zöld fenyőt.
Fejszét fogott, kucsmát húzott,
csizmájába kapcát dugott.
Kesztyűjét, kucsmáját felvette,
így indult a sűrű rengetegbe.
Mart a hideg, fútt a szél,
de még nem érte el a célt.
Körülötte kopár fák,
hóban jelölték ki útját.
Kaptatott a hegytetőre,
törpefenyők gyűrűjében.
Kereste a szépet, nemest,
melyet családjának vihet.
Kisvártatva talált egyet,
mi csúcsával verte az eget.
Terebélyes, dús ágait
ölelésre tárta ki.
Papa meg is tántorodott,
ahogy, volt a hóba rogyott.
Kiáltani többször próbált,
de hang nem jött ki a torkán.
Csak lenyűgözve szemlélte,
nézi őt a fenyők fejedelme.
Babonaság azt mondjátok,
de a fenyő imigyen szólott:
Kivágnál, hogy hazavigyél,
családomból árvát tegyél?
Azért, hogy a tieidnek
percnyi örömet szerezhess?
Papa te ki jó szívvel születtél,
valóban ilyen gaztettre készültél?
Papa megszólalni nem mert, nem bírt,
csak hebegett, habogott s csaknem sírt
Mire is készült itt ó, ő tudatlan!
Baltájával csaknem egy ártatlan
fát áldozott karácsony oltárán,
szeretetet vesz más pusztulásán.
Nem, ezt végképp nem teheti,
hisz karácsony így értelmét veszti.
De vajon a családnak, hogy mondja el,
a fadöntéstől mi tántorította el?
Megértik-e miért, nem talált fenyőt
méltóságost, örökzöldet, ünnepelhetőt?!
Ajándékot alóla nem vehetnek
gyertyafényben nem fürödhetnek.
És halljanak csodát mi is történt
erdőből a hegyre fény lép
közeledett, közeledett
hordozója növekedett.
Nem idegen volt, hanem drága fia,
majd az öccse annak lábnyomában.
Mögülük tűnt fel hitvese,
hogy gyermekeit kövesse.
Hoztak gyertyát két tucattal
s ajándékot széles masnival.
Arra gondolt a kis család,
hogyan ünneplik majd a fát.
De nem úgy, ahogy mások szokták,
hanem lábán állva, honnan hoznák.
Nem vágják ki, dehogy vágják,
inkább kéz a kézben körbeállják!
Táncmulatság vége után
bújnak csak a fa alá sután.
De addig még sok dolguk van
hisz előttük a dísztelen fa.

A karácsony, hogy mit is jelent?
Hozzájuk biz elérkezett.
Megértették, másnak kára
nem lehet örömnek forrása.

Boldogságunk csak úgy teljes,
ha bárki másnak ez nem terhes.
Ha szeretettel nem elnyomunk
hanem más örömébe beletoldunk.