Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Az inkvizíció

Picture
Inkvizítor: Tisztelt egybegyűltek, egy megátalkodott Istenkáromló felett kell ítéletet mondnunk. Halandó ember létére nem átall, Istennek mutatkozni. Teremt mintha kiválasztott lenne. Mindenféle ördögi masinákat szerkeszt, amivel állítólag a levegőbe lehet emelkedni, holott tudjuk, hogy erre csak a madarak, és a lepkék képesek. Na meg az angyalok. Mindenféle fondorlatos, kiismerhetetlen gépet találtunk a műhelyében, amelyek segítségével a hívő emberekben kétségeket ültetett el.
Azóta meg kellett erősítenünk a városi őrséget. Mindenféle ostobasággal tömi a hozzá betérő hívők fejét. A gondolat teremtő erejéről beszél. Azzal hitegeti Őket, hogy az ember többre született. Nem csupán fizikai lény, hanem gondolkodó lény is. A vádlott talán még halhatatlanságra is áhítozik.
 
Vádlott: 
Nagyméltóságú uraim. Emberek vagyunk ezért egymás felett ítéletet, nem mi, hanem a Mindenható mondhat csak. Visszautasítom az Istenkáromlás vádját!
Isten talán nem saját örömére teremtette az embert, és emelte a többi élőlény fölébe? Nem ő rendelte, el, hogy hajtsa uralma alá a Földet, bűnei ellenére, nem benne leli legnagyobb örömét a Teremtő, és semmi szín alatt nem engedné át a Sátánnak, aki viszont folyamatosan megkörnyékezi?
Persze erre csak a tevékeny, gondolkodó ember képes. Az Úrnak nem majmokra van szüksége, hiszen azokkal, már így is tele van a pokol. Nem egy mozgó húscafatra, aki húzza a faekét. Erre barmok valók. Neki ember kell, aki mint például én, szügyhámot szerkeszt a nyakhám helyett, és az igavonók többet és jobban dolgoznak, mint azelőtt.
Ez bűn? Megfelelni Isten akaratának?
 
I
nkvizítor: Figyelmeztetem, az Úr útjai kifürkészhetetlenek, ne essen az Istenkáromlás bűnébe!
 
Vádlott:
 Azt gondolom, jó Uram ennél többet nem is tehet....
 
Inkvizítor:
 Megtudhatnánk becses nevét eme vakmerő férfiúnak, aki már-már jobban ismeri a Világot, mint a Teremtő?
 
Vádlott:
 Nevem: Józan Ész. Apám neve Bölcsesség, anyám neve Gondolkodás.
 
Inkvizítor:
 Szóval innen fúj a szél?! Ezért képzeli, hogy az Inkvizíció felé emelkedhet? Arcátlan!
 
Vádlott:
 Méltóságod tudja legjobban, hogy csak a testet képesek elpusztítani, de a szellemet nem. Másként nem lenne hit. Ha nincs hit, nincs egyház, és akkor nincs Ön sem. Tehát ha Ön halálra ítél engem, akkor saját magát ítéli halálra.
A szellemnek, az építő ötletnek, a sötétség, az értelmetlenség a legjobb táptalaj. Ön elpusztíthatja a vádlottat, de nem pusztíthatja el az isteni adományt: a vágyat a megismerésre.
Az ember élete során mindig a számára könnyebb, célszerűbb utat fogja keresni.
Minél sötétebb van, annál több magvát kell, hogy elvessék az értelemnek, és a sok elvetett magból, sok fa ki is nő. A Tudás fái.
Ahogy fel tudtuk találni a kereket, ugyanúgy mást is fel fogunk, hozzám hasonlatosan kreatív emberek segítségével. A Világ fejlődni fog tovább. A kérdés: milyen gyorsan.
Képzett emberfők, gondolkodó köznépek nagyot tudnak ám lódítani azon a szekéren, amit Ön, és társai le akarnak láncolni. De ehhez Ön már gyenge.
Az őskeresztények ugyanezen a talajon vetették meg a lábaikat, de ezt Önnek jobban kell tudnia.
 
Inkvizítor:
 Micsoda égbekiáltó arcátlanság! Hogy mer oktatni?! Csak tudnám voltaképpen ki is ez az ember!? Hogyan is nevezik a tanítványai?
 
Őr:
 Ő Leonardo, a halhatatlan.

Powered by Create your own unique website with customizable templates.