Megint eltelt egy

Ha nem lenne szombat,
vasárnap sem lenne,
a péntekért nem epedne,
aki még dolgozhat.

Akinek van hová bejárni,
ez lehet iskola is akár,
nem okvetlen, szántóföld, vagy gyár,
iroda, ahol sikk gürcölni.

Ahol a „végre vége” érzés
megszületik és kialakul,
s ahogy növekszik el úgy vadul,
elé állni istenkísértés.

Csak a szombat, az képes
gátat vetni ideig-óráig,
csak az engedi lábunk lóbálni.
Hogy magasra-e kétséges.
 
Ez függ attól, a heti gálya
mennyi árut hordott össze,
konténerben, vagy ömlesztve,
kik pakolnak, na és hányan.

Ha az összhang általános
feltölteni is sikerülhet
a kiapadt készletünket
ami a héten elfogyott.

És elkopik majd ismét,
fájdalmasan, lassan,
aztán üres hassal
várjuk az új hétvégét.