Karácsonyfa vetkőztető

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
de csupasz minden ágad!
Hogy elszaladt az idő,
dobd le maradék ruhádat!

Segítünk leteríteni a szőnyegre,
szépen, vastagon, több kupacba.
Szükséged száraz tűleveleidre
nem lesz már, irány hát a kályha!

Fesse vörösre vasalt oldalát,
- ha már téged nem melegítenek -
az újságba csomagolt “levélbombák”
marad még a padlón, beleléphetek

így is totyogva, elbambulva,  mezítláb
érdekes lehet, de vidámnak nem nevezném,
de ne reklamáljon, ki húsvétig vár
ahelyett, hogy a fáját időben leszedné.

Az igazság, hogy nagyon szerettünk.
Nem a lustaság, inkább a csodálat
fogta vissza vetkőztetésedtől kezünk,
de megtette helyettünk a bánat,

mely nem szűnt karácsony óta sem.
Te emlékeztettél: “ De jó is volt…!”
de a hirtelen idő egyre csak pereg
s nem lesz már, ami egykor volt.

Ésszel tudjuk ezt, alakoddal mutattad is,
megjelenésed mementóként hajolt ránk,
de mára indok nem maradt, kifogás nincs,
búcsúzunk hát tőled drága karácsonyfánk.