Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Van az a szint

12/2/2014

0 Comments

 
Van az a szint, amire
én is azt mondom: elég.
Fájdalom, hogy egyre
gyakrabb az alkalom
felkínálja magát erre.

Bárányból farkassá leszek,
aki bárkit széttépne.
Lassan teljesen megveszek
a nyálas vírusgazdáktól
és a téglafalnak megyek.

A húrt élvezettel feszítik,
miközben nem csinálnak semmit
kusza ötleteiket terítik
és már bemocskolták a földet.
Már csak a Jóisten segít itt.

Ők arra születtek
parazitákkal versenyezzenek
és általában nyernek
három fejhosszal
látva azt a porban fetrengek.

Mert átkozott a föld és porlik,
ahol naponta tapodnak
mit kilélegeznek rettentően bűzlik
hiszen egész belsőjük rohad
de gennytársaik tűrik, csak tűrik.

Van az a szint, amit el nem tűrök
elviselni hajlandó nem vagyok
a velük töltött pillanatok tőrök
szűzies testem szerteszabják 
s kivérezve a kilátástalanságba dőlök.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.