Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mondj igazat! Igazat mondj!

28/5/2014

0 Comments

 
Van immár respektem
az emberek előtt,
hisz nekik azt mesélem
mi kölköt, férfit és nőt
gyötör egész mélyen.

Azt füllentem nekik,
amit hallani vágynak,
hogy azt bizton elérik,
amit meg sem próbálnak
s ez nagyon tetszik nekik.

Amíg igazat mondtam,
csak kacagtak vadul
s hiába bizonygattam
elsőbb, aki tanul,
ők csak papírt akartak.

Nem vágytak mást, csak kétes hatalmat,
minden feles elporló földi jót
csak hamis pénzcsörgést hallottak
nem értelmes, józan emberi szót,
Fejükhöz, sem szívükhöz nem kaptak.

Aztán határoztam el,
csúffá teszem őket
s a mindent elferdítve
az igaztól, mohó ölbe
döngöltem már bele.

Egy kis nyelvi móka itt,
csalafinta rímjáték,
amott s az igazit
hogy többé ne leljék:
hazudtam egy picit.  

Törheti a fejét az olvasó,
a vallomásom töredelmes-e,
nincs-e szöveg bódító-kábító
szerrel töltött lövedékkel tele,
ám ez hadd maradjon a titkom.
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014

    Kategóriák

    All
    Fáradtság
    Humor
    Reggel

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.