Iwiw

Voltál.
Nem használtalak.
De mások igen.
Most már,
más nincs is hátra,
csak az emléked.

Kinek fáj,
ki már elhagyott,
könnyebben is vészeli,
milyen kár,
ami felvált most,
mit tesz, jobban nem teszi.

Csak „ott” több a lé
és talán szent akarat,
amivel röghöz kötik,
mintha igényelnék,
a sok balga madarat
kik éltük hálón töltik,

az idegent összekötő
és családot elválasztó
dróton,
virtuális pöcegödör
tartalmában lubickoló
„módon”.

Én nem siratlak,
azért, ami voltál,
de az általad fémjelzett,
tovatűnt korszak
az enyészeté immár,
s életemre emlékeztet.