Goran Bregovic és a Wedding & Funeral Orchestra

Goran Bregovič kezébe fogja basszgitárját.
Ölébe fekteti, nyakát megmarkolja, nem engedi,
mókás cipőjével, melyet utcán megmosolyognál
dobbant egyet, kettőt, amennyit kell aztán
s füled hallatára bont virágot a varázslat
pedig nem mágusok ők, csak muzsikálnak,
mást nem adnak mit éreznek, de azt mindet adják.

Szivacstestükről nem pattan vissza a lüktetés,
a harmóniának, ritmusnak ellen nem áll,
elnyeli puhán és belül kavar óriás tornádót,
aztán a vihart kiengedik kezükön s szájukon,
és te nem akarsz már dacolni az elemek erejével.
Nekivágnál az óceánnak is egy lyukas dereglyével
hisz nem vagy más, mint megdelejezett közönség.

Résztvevője a boszorkányszombatnak,
vagy tündérek táncának koreográfusa.
Leteszel arról, hogy megértsd, hogyan lehet
a színpadra szögezni a poklot és a mennyet.
Magad mászol fel fürgén az áldozati oltárra
a kósza hangjegyeket, hogy füledbe mártsa
apostola a vegytiszta balkáni etno-mágiának.