Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Álmodom

29/2/2012

0 Comments

 
Nyírfaerdőt látok.
Azt kell látnom.
Attól megnyugodhatok.

  Halk csobogást hallok.
Azt kell hallanom.
Attól ellazulhatok.

Arcomat a szél simítja.
Ha lenne hajam, belekapna.
Cirógatása a lelkem gyógyítja.

  Bőrömet az eső mossa.
Lenyalja a sok piszkot.
Görcseimet masszírozza.

  Az egészet csak álmodom.
Az élet nem ily kegyes,
csak képzeletben játszhatom.

  Álmaimban nincsen ember.
Minden nyugodt, harmonikus.
Ha szenvedek, vagyok éber.

  Álmodni szeretnék, de ébren!
Azokkal, kiknek szintén az éj a nappal.
Cseréljen végre a sötét, a fénnyel!

Picture
0 Comments

It's my life

28/2/2012

0 Comments

 
Picture
Hétfő: munka-iskola, különóra, munka, munka.
Kedd: munka-iskola,különóra (közben bevásárlás),munka, elromlott a csap.
Szerda: munka-iskola, ma nincs semmi, posta, munka, munka.
Csütörtök: munka-iskola,különóra, konfliktus, rendezés, munka,munka.
Péntek: munka-iskola, különóra (közben bevásárlás), munka-mégiscsak péntek van.
Szombat: a heti elmaradt, elhanyagol pótlása, mosás, takarítás, tanulás, munka, Bud Spencer.
Vasárnap: kikérdezés, vasalás, gyakorlás, gyerekeknek játék, munka, görcs.

Január: négy hét.
Február: négy hét
Március: négy hét
Április: négy hét
Május: négy hét
Június: négy hét
Július: négy hét
Augusztus: négy hét
Szeptember: négy hét
Október: négy hét
November: négy hét
December: négy hét

Valahol biztos elszámoltam magam.
Jó, ebből lejön a húsvét, meg a
karácsony, de együtt nem
tudunk menni idén sem.

Pénz? Pihenés? Passzió?
Élet?
Nem, ez nem az.
Indok?
Az sincs.

Ki felel mindezért?
Én, csakis én.
Más nem tehet róla,
mert ha tehetne elpusztítanám
és másképpen menne minden.
Most bárkit pusztítanék el,
nem változna semmi.
Tehát a felelős,
egyedül én vagyok.

Ha valahol meg van
írva, hogy valakinek
pusztulnia kell,
az bizony én vagyok.

0 Comments

Elfáradtam

27/2/2012

0 Comments

 
Picture
Elfáradtam. A tehetetlenséget
nem élem meg teherként.
Ha átnézném, hogy amit
tudok, mármint amit
jelenleg nem érzek,
vagy lehet mégis érzek,
de csak felületesen,
nem bent, mint rendesen,
az a rosszak legrosszabbika.

  Tompa vagyok. A hírek,
igen a hírek nem kerítenek
hatalmukba, nem fájnak.
Butaság, hisz nem a mának,
hanem a holnapnak tanúi,
elárulják mi fog majd történni.
Ezt csak a nyitott szemű
és a romlatlan szívű,
felelős gondolkodó láthatja.

Én látom mi zajlik most.
De nem játszom az aggodalmast,
pedig ha másnak nem,
ezt illene ám nekem.
De én csak bambán bámulok,
a fáradtságtól ájulok.
Napról napra, hétről hétre
és ez így tart már jó pár éve.
Vessen meg a világ, de elfáradtam. Nagyon.

0 Comments

Kocsonyafeszt

26/2/2012

0 Comments

 
Picture
Fesztiválon jártam,
sok kocsonyát láttam,
árus kente szerteszéjjel,
kitátott pofával.

  Azon a nagy szájon
áramlott a károm
„Hogy ez drága kabbef@@om,
mingyá' falhoz vágom!”

Egymás után fogta
és a falhoz dobta,
vagyont érő tányérkáit,
bele mind a porba.

  „Íztelen és drága!
na ezt kén' kiabálja!
Ne az éhes kóbor kutyát
küldje másvilágra!”

  Remegett a szája,
mint a kocsonyája.
Repült a zselatin,
engem talált hátba.

  A bódébérlet sokba volt
okos vevő nem kosztolt
a műkocsonyán kívül,
a helypénz is hamis volt.

0 Comments

Feleségem

25/2/2012

0 Comments

 
Picture
Feleségem áldott jószág
nem is értem,
hogy visel el,
engem a bús flótást?

  Lehet, hogy titokban iszik?
Nem, azt nem hiszem,
hisz ezért is vettem el.
Egy nyeletet sem, elhihetik.

Mi lehet a szíve titka,
amivel úgy leterít?
Másra neje biz rá se hederít,
száját dicséretre ki sem nyitja.

  De nem így az én galambom
vagy fecském talán
mert a galamb az a madár
kit nem állhat a galambom

  Kivételes jellemrajzom ismeri?
Olvas belőlem, mint
térképből Vámbéry Ármin
mi pontatlan, ezért aztán széttépi.

Vagy csak lusta megmérgezni,
agyonlőni, megkéselni
megfojtani, felnégyelni,
egyszerűen felgyújtani?

  Nyitott kérdés valamennyi.
Kíváncsi a válaszokra,
felkészült a nagy revánsra
vagyok már...vagy szeretném hinni.

  Lehet persze olyan is véletlenül
hogy engem, magam,
nagy pocakom, ritka hajam
szeret valami fura okból – feltétlenül

0 Comments

Hofi hallgatása. Közben

24/2/2012

0 Comments

 
Picture
Akkor és ott
úgy, ahogy
azt és nem ezt
tettem fel a lemezt

Akkor és ott
úgy, ahogy
hallgattam a szót
a vicceset, a mulattatót

  Most és itt
így és így
értem már a szót
az igazat, az útmutatót

  Most és itt
így és így
ezt és csak ezt
féltve őrzöm a lemezt

0 Comments

A járda

23/2/2012

0 Comments

 
Picture
A girbegurba járdalapok
felületén vasalt cipőm sarka
kevesebb nyomot hagy, mint munkások
bőrkeményedéssel fedett puha marka.

  Nem hitte maga sem, ki fektette
mily maradandó emlékekként
szolgál majd híven helyette,
ki kísért mai rend lidérceként

  Kavicságyba fektette, kalapáccsal
maradásra biztatta, hogy a gyalog
céljához ne kínos lóugrással
érjen el, mint azt az élet-sakktáblán szokott.

  Előre egy-egy lépéssel jobbra-balra
ütést kémlelve, s rettegve, hogy ha jön
kivédeni már nem lesz hatalma.
Abban bízva, hogy a gyalog a zöm.

  A vezérek csatáikat másik táblán
vívták, gyalogáldozat csak akkor
esett, ha kiütött bástya nem állt meg a lábán
s magával rántott pár havert a brancsból

  Nem sokszor hordott kényes cipőket
hátán, pedig lehetett volna dolga,
de már akkor is kerülte ezt a vidéket,
ki innen származott s ezt feledte volna.

  Nem nézték akkor sem többe
sokkal, ki a járdát, építőjével
együtt koptatta, de azért mégse
alázták meg válogatott jelzővel.

  A gőgös tiszt nincs már meg
s a gyalog-munkás sem él már
s mégis a beosztott kőmívesnek
s nem zsarnokának rebegünk ma hálát

  A tetteik magukért beszélnek,
nem kell magyarázni.
A poloskák ezt érzik veszélynek
s próbálják a múltat lerázni.

  Nem tudják mily hiábavaló...
Öngól, mit cselekszenek!
A múltat csak úgy a masszív járdára
rázni, hol él emléke az egykori rendnek?!

  Nem felejtek egykönnyen,
mivel „mindenben” dúskálunk,
csak a tisztesség, becsület
s rend lett hiánycikk minálunk

  Amíg valamennyi utat fel nem törik,
házat, gyárat le nem bontják
s a munkásokat elüldözik,
addig nem vethetnek múltra spongyát.

  A múlt kísérti, ki semmirekellő,
más zsírján hízó, hátán fellegekbe mászó
mert alkotni, termelni képtelen hüllő,
haszonleső lusta, tehetetlen csúszómászó!

  Fáj a mérleg, melynek nyelve a munka,
súlyt ebben csak dolgozó képez.
Érzi is a MA vezére, birodalma
sakktáblája érdesebb, mint széles.

  A régi járda sem táncterem,
de erős alapokon nyugszik.
A célnak éppen megfelel.
A múltból a jövő felé kúszik.

0 Comments

Önámítás

22/2/2012

0 Comments

 
Picture
Iskolába minek jár tanuló és a tanár
mikor egymás ellen szenvednek.
A tanuló és a tanár

  Mindőjük ugyanazt várja,
De ugyan hiába várja,
a tiszteletet, az elismerést.
Ugyan azt hiába várja.

  Kényszer szülte elfoglaltság,
hamis indok s csalódottság,
még s már egyiknek sincs választása.
Hamis indok s csalódottság.

  Haszontalan tudás, anyagi csőd.
Tudhattad előre, tartsd a bagólesőd!
Senki mást, csak magad okold!
Tudhattad előre, tartsd a bagólesőd!

  Ne gatyázz tovább, állj hamar talpra!
  A sors kegyesen  gyeplőt a kezedbe dobott,
Ne feledd, eljött már újjászületésed napja!
Miként ragadod meg?! Ez legyen már a Te dolgod! 

0 Comments

Mit csinálunk mi?

21/2/2012

0 Comments

 
Picture
Mit csinálunk mi?
Hát normálisak vagyunk?
Nekilátunk azon agyalni,
vajon az államtól mit kapunk?

Mit lök koncként,
mint rühes kutyának
a gazda nyűgként, koloncként?
Hogy maradjon rabszolgának.

  A hozzá hű jámbor állat
ki érte halni is kész akár,
csupán ennyit ér  a szolgálat.
Eltartójának kéne, ha már
rábízták, róla gondoskodnia.
Illene tisztességgel
ápolnia, gondoznia
becsülettel szeretettel,
mert a kutya hűséges társ,
magát s ha kell mást
nem kímélő bajtárs,
teszi mit tesz, nem mást
mi tőle elvárható
és számon kérhető is.
Mert ő kiszámítható,
de ilyen vajon a gazda is?

  Nem fél ez az úr?
A tekintélyes, erélyes,
vagy csak úgy nagy hatalmú,
ha az uralt a hűbéres?

  A jámboron ostort pattintani
se nem hősies, se nem dicső.
Egyenesen oly rút, hogy való köpni,
ki ez ügynek megnyerhető.

  Gyenge, tehetetlen hátán állva,
távolba nézni nem művészet
s nagy vész a népre ha álma,
Tiprójának, a messzefürkészet.

  Pedig, ha maga alá nézne
látná, min áll, ugyanazon
anyag miből ő is lenne,
ha bevallaná egy napon.

  De szerepét feledve emészti
lényegét képező elemet,
miből, kiért alkották, építik
piramisán a legfelső emeletet.

  Értük és velük: e két szó
nem hagyja el száját.
Nekem és miattam! A hangzó
dörgedelem fokozza vágyát.

  Gólemként emészti fel
alkotó sejtjei seregét.
Lassan, de biztosan fogy el
s örökre elveszti apadó erejét.

  Nem fog akkor már tudni
semmit tenni a közért, a népért.
Agonizálva fog belefúlni
a vérbe, mit egykor oly olcsón kimért.

  Mit csinálunk mi?
Nem, mi nem is csaholunk
csak bégetünk bambán. Juhai
vak Küklopsznak bizony mi vagyunk.

0 Comments

Éji órán

20/2/2012

0 Comments

 
Picture
Hajnali órákon írt
kényszeres vers, égő gyomor
álompótló virrasztás terhe
varázsolja reggelre pont
simára kedvem megint

Csak dülöngök jobbra, de
akár dűlhetek balra is
bár vihorászok kábán,
és erőtlen minden tettem, hisz
a munka-oltárra nem teszek több időt le

  Legszebb részét a napnak,
a termékenyt, a csodálatosat
lenne hivatva a pihenés
megteremteni rovására annak,
minek űzése helyett időmből
pazarlom naponta a leghatékonyabbat!

  Mert a mosléknak áldozni nem fogok
firkálok az éjjel, s hajnalban is
más időt nem hagyott tenni dolgom,
a munka (vesztő) hely, hol szolgálnom kell, így
a pénzért és sikerért életet magamtól lopok.  

0 Comments
<<Previous

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.