Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mit csinálunk mi?

21/2/2012

0 Comments

 
Picture
Mit csinálunk mi?
Hát normálisak vagyunk?
Nekilátunk azon agyalni,
vajon az államtól mit kapunk?

Mit lök koncként,
mint rühes kutyának
a gazda nyűgként, koloncként?
Hogy maradjon rabszolgának.

  A hozzá hű jámbor állat
ki érte halni is kész akár,
csupán ennyit ér  a szolgálat.
Eltartójának kéne, ha már
rábízták, róla gondoskodnia.
Illene tisztességgel
ápolnia, gondoznia
becsülettel szeretettel,
mert a kutya hűséges társ,
magát s ha kell mást
nem kímélő bajtárs,
teszi mit tesz, nem mást
mi tőle elvárható
és számon kérhető is.
Mert ő kiszámítható,
de ilyen vajon a gazda is?

  Nem fél ez az úr?
A tekintélyes, erélyes,
vagy csak úgy nagy hatalmú,
ha az uralt a hűbéres?

  A jámboron ostort pattintani
se nem hősies, se nem dicső.
Egyenesen oly rút, hogy való köpni,
ki ez ügynek megnyerhető.

  Gyenge, tehetetlen hátán állva,
távolba nézni nem művészet
s nagy vész a népre ha álma,
Tiprójának, a messzefürkészet.

  Pedig, ha maga alá nézne
látná, min áll, ugyanazon
anyag miből ő is lenne,
ha bevallaná egy napon.

  De szerepét feledve emészti
lényegét képező elemet,
miből, kiért alkották, építik
piramisán a legfelső emeletet.

  Értük és velük: e két szó
nem hagyja el száját.
Nekem és miattam! A hangzó
dörgedelem fokozza vágyát.

  Gólemként emészti fel
alkotó sejtjei seregét.
Lassan, de biztosan fogy el
s örökre elveszti apadó erejét.

  Nem fog akkor már tudni
semmit tenni a közért, a népért.
Agonizálva fog belefúlni
a vérbe, mit egykor oly olcsón kimért.

  Mit csinálunk mi?
Nem, mi nem is csaholunk
csak bégetünk bambán. Juhai
vak Küklopsznak bizony mi vagyunk.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.