Volt, ahogyan volt.
Sokáig.
Álságos porond
szolgái
kérdésektől rettegtek.

De feltették azokat.
Vártak.
Tűzbe válaszokat
csomagoltak,
fegyverekkel üzentek

Mindkét fél izzott.
Dühtől
egyik, máglyát karolt
büszkeségből
a másik dísze az eszmének.

A nagy reformátor
ölte meg.
Genfi galambdúcából
engedte el
lakomára a keselyüket.

A testtel, a hit nem enyészett
együtt.
A barátból képzett ellenséget
tiszteljük,
ha Kálvin nem is tette.

Szemben ülök vele.
 Ő áll.
 Nem disznófejű.
 Sakál,
 de nagy úr.


Hagyjuk elhinni.
 Örömmel nyugtáz.
 Kezdi magát kinőni.
 Mindenkit aláz.
 Feszül a húr.


Szünetben elpattan.
 Szózuhatag.
 A társaság felfortyan.
 Hölgyek,urak!
 Na folytassuk!


Második félidő.
 Távozott.
 Maradt a szellemfelhő,
 az átkozott.
 Gyomron szúrt.

„Csak a fertőzések elkerülése végett.
De emiatt okvetlenül szükséges.
Itt mindenki vetkőzzön le és ruháit
hogy fürdés után megtalálja, jelölje!”

A tenger öltözék nem maradt árván
mikor az ajtó örökre bezárult, gyáván
idegenek szedték össze parancsra,
s hurcolták a többi mellé százszám.

Amíg a nép Zyklonban „zuhanyzott”
a Sonderkommando várakozott
idomított hiéna-sakál módra,
és elegendő munka most is jutott.

Aztán közelgett az a bizonyos mocskos
Vörös Hadsereg és Himmler a főokos
azt mondta:”Robbantás és pucolás!”
- nem akart elcsúszni a bizonyítékokon.

Az ő sorsa ismert, százezreké nem.
Nem maradtak épen, ahogy Birkenau sem,
de utóbbit sírva nem várta haza a kőbánya,
mint családja a temérdek ártatlan embert.

Köztársaság - ha jól számolom- a sorban
az első
úgy tűnt a háború után az a harc lesz valóban
a végső.

Elég volt a királyságból, bár az ne feledjük,
zsarnokról,
a Monarchiában már régen nem beszéltünk
csak a bajokról.

Hogy miért nem életképes, miért nem működik,
túlhaladott.
De hát épp háború dúlt, számos kérdés lényegi,
belénk fagyott.

Kétfejű sas, sárga-fekete le a porba!
Tiporni!
Van szebb dísze a sapkának a rózsa.
Hordani!

Valami más, valami új született, elérhetőbb
a közösségnek.
Megfelelőbb alapja az akkor kivitelezhetőbb
egyenlőségnek.

De mily mostoha az utókor emlékezete
és szelektív,
könnyen formálható, hogy diktálja érdeke
ki irányít.

Ki majdan a földosztást a sajátjával kezdte
Kápolnától,
szobra annak áll most szennyezve festékkel
Siófokon.

De vele együtt nem a név, az eszme
válik köddé,
a köztársaság lényege enyész el
mindörökké.

Revánsot vesz az értelmetlen gyűlölet,
magát is felemészti.
Tudás nélkül tud csak a demagóg szöveg
harsogója érvényesülni.

Olyan mintha élnék.
Lélegzem, halántékom
lüktet.
Mellkasomban az érzés
a szívveréshez hasonlatos
képzet.

Mintha ember lennék.
Viselkedésem erre
mutat.
Keresem a világ szemét,
de sehol sem lelem
az utat.

Nem kíváncsi rám,
elfordult tőlem,
örökre.
Ködbe vesző pályán,
csúszom sebzett mellel,
hörögve.

----

Illusion

Translated by Bruce Louis Dodson


It's like I'm living.
breathing
my temporal throbbing.
In my chest the feeling
heartbeat
image.

I am like a human.
My behavior shows this.
Looking for the world's eyes
but I cannot find
the way.

That is not curious about me
turned away forever.
On the way to fog
with wounded breasts I'm sliding,
gasping.
 

A körömgomba nem játék
ebben egészen biztos vagyok
máskülönben a tévét
nem töltenék ki a reklámok.

De arról egy árva szó sem esik
mit ne tegyünk úgy preventíve,
annál több arról mi történik
azzal, ki nem vesz kezelő terméket.

Elsárgul, belilul, kikékül
leeseik, beszakad a köröm,
így jobb ha a ténnyel kibékül
a vásárlás a legnagyobb öröm.

Mindenki boldog és elégedett,
ki körmére, bőrére ebből, vagy
épp amabból a gyógyírból kent
de annyit, hogy másnak alig maradt.

Ez a jó beteg, a költségeket szaporító
egoizmusa félelemmel keveredve reklámnak
a legötletesebb, legolcsóbb és legtalálóbb,
és ilyen balekot elég könnyen találnak.

Elég csak kinyitni az ablakot
és kipillantani rajta.
Hülyének nézik a kerek nagy világot
de én nem csodálkozom rajta.