Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A járda

23/2/2012

0 Comments

 
Picture
A girbegurba járdalapok
felületén vasalt cipőm sarka
kevesebb nyomot hagy, mint munkások
bőrkeményedéssel fedett puha marka.

  Nem hitte maga sem, ki fektette
mily maradandó emlékekként
szolgál majd híven helyette,
ki kísért mai rend lidérceként

  Kavicságyba fektette, kalapáccsal
maradásra biztatta, hogy a gyalog
céljához ne kínos lóugrással
érjen el, mint azt az élet-sakktáblán szokott.

  Előre egy-egy lépéssel jobbra-balra
ütést kémlelve, s rettegve, hogy ha jön
kivédeni már nem lesz hatalma.
Abban bízva, hogy a gyalog a zöm.

  A vezérek csatáikat másik táblán
vívták, gyalogáldozat csak akkor
esett, ha kiütött bástya nem állt meg a lábán
s magával rántott pár havert a brancsból

  Nem sokszor hordott kényes cipőket
hátán, pedig lehetett volna dolga,
de már akkor is kerülte ezt a vidéket,
ki innen származott s ezt feledte volna.

  Nem nézték akkor sem többe
sokkal, ki a járdát, építőjével
együtt koptatta, de azért mégse
alázták meg válogatott jelzővel.

  A gőgös tiszt nincs már meg
s a gyalog-munkás sem él már
s mégis a beosztott kőmívesnek
s nem zsarnokának rebegünk ma hálát

  A tetteik magukért beszélnek,
nem kell magyarázni.
A poloskák ezt érzik veszélynek
s próbálják a múltat lerázni.

  Nem tudják mily hiábavaló...
Öngól, mit cselekszenek!
A múltat csak úgy a masszív járdára
rázni, hol él emléke az egykori rendnek?!

  Nem felejtek egykönnyen,
mivel „mindenben” dúskálunk,
csak a tisztesség, becsület
s rend lett hiánycikk minálunk

  Amíg valamennyi utat fel nem törik,
házat, gyárat le nem bontják
s a munkásokat elüldözik,
addig nem vethetnek múltra spongyát.

  A múlt kísérti, ki semmirekellő,
más zsírján hízó, hátán fellegekbe mászó
mert alkotni, termelni képtelen hüllő,
haszonleső lusta, tehetetlen csúszómászó!

  Fáj a mérleg, melynek nyelve a munka,
súlyt ebben csak dolgozó képez.
Érzi is a MA vezére, birodalma
sakktáblája érdesebb, mint széles.

  A régi járda sem táncterem,
de erős alapokon nyugszik.
A célnak éppen megfelel.
A múltból a jövő felé kúszik.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.