Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Süllyedés

6/6/2013

0 Comments

 
Amikor a tengeralattjáró
a mélyben lent megfeneklett
a személyzet minden ízében remegett.

Ennél lejjebb már nem süllyedhettek,
e fizikai törvényszerűséget könnyedén
felismerte az összes segédlegény.

Halálra váltan fontolgatták
a napvilágra vajon bukkannak-e még?
Vagy örök nyughelyük lesz e sötét.

Az áramellátás akadozott.
A merülő tartályok vízzel teltek,
de szerencséjükre egy áramlat útjában feküdtek.

Addig-addig lökdöste a hajótestet egy hullám,
míg utolsó szikrájával a motort beugrasztotta
a legénység legidősebb, tapasztaltabb matróza.

Nehezen, lassan, de emelkedni kezdtek.
A generátor tette a dolgát
és a lendület a víz felé tolta a hajó orrát.

Ennél reménytelenebb helyzetet
kevesen élnek át életük során,
kizokogták hát magukat társaik vállán.

Nem tengeralattjáróval utazunk,
de süllyedünk egy áramlás védett szirt mögé
a motor leállt, áram elfogyott, nincs remény.

Nincs tapasztalt tengerész,
nincs szakavatott kapitány
a legénység is tapsra vár.

Lent is maradunk örökre
ki tagadná, hogy ez volt a cél
sokat nem tettünk e kétes sikerért.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.