Süllyedés

Amikor a tengeralattjáró
a mélyben lent megfeneklett
a személyzet minden ízében remegett.

Ennél lejjebb már nem süllyedhettek,
e fizikai törvényszerűséget könnyedén
felismerte az összes segédlegény.

Halálra váltan fontolgatták
a napvilágra vajon bukkannak-e még?
Vagy örök nyughelyük lesz e sötét.

Az áramellátás akadozott.
A merülő tartályok vízzel teltek,
de szerencséjükre egy áramlat útjában feküdtek.

Addig-addig lökdöste a hajótestet egy hullám,
míg utolsó szikrájával a motort beugrasztotta
a legénység legidősebb, tapasztaltabb matróza.

Nehezen, lassan, de emelkedni kezdtek.
A generátor tette a dolgát
és a lendület a víz felé tolta a hajó orrát.

Ennél reménytelenebb helyzetet
kevesen élnek át életük során,
kizokogták hát magukat társaik vállán.

Nem tengeralattjáróval utazunk,
de süllyedünk egy áramlás védett szirt mögé
a motor leállt, áram elfogyott, nincs remény.

Nincs tapasztalt tengerész,
nincs szakavatott kapitány
a legénység is tapsra vár.

Lent is maradunk örökre
ki tagadná, hogy ez volt a cél
sokat nem tettünk e kétes sikerért.