Akinek ennyi ideje maradt
a nap végére verset írni,
az olyan is.
Ingem, gatyám nem szakadt,
de nem is tudtam pihenni.
Láttak már ilyet is.

Csak nyűglődtem magam
pedig jobb lett volna sírni,
vagy olyat is,
de csúfságot nem szabad!
Szeretném ezt hinni,
vagy ilyet is.

Úgy láttam e nappali órán
a világosság nem ül tort.
A körülmények kínzó okán,
nyeltem el a szürke port.

Elfordult duzzogva a nap,
vagy csak én ismertem félre
inkább undor volt, mint dac
megorrolt az emberiségre.

A homály lett az úr
szerte a vidéken
a fény az őrületbe fúlt
hatalmát vesztette az elméken.

Éji sötétet megszokni
vakondnak nem nehéz
kiépültek járataik,
mint akik lát, nem csak néz.

Mindig az érzelmi meddőknek
lesz könnyű a vegetáció
mindig az értelmi legyűrteknek
kín a napfény nélküli vakáció.

Én is visszatérnék
az esztergapadhoz készséggel
ha akkor úgy érezném
a tespedést váltom e tevékenységgel.

Moziünnep kezdődött
a városban.
A városban, ahol
nincs is mozi.
A városháza meggyőzött
már mostan
a városban, ahol akol
van ugyan, de nincs mozi.

Multiplexnek nevezik az ólat
a városban
a sárosban, ahol
volt több mozi,
de megfosztották a látogatókat
a városban
a mocskosban, ahol
egykor megtelt a mozi.

A szenny, a romlás maradt,
a városban
az átkosban, ahol
ezrek nem restelltek élni,
e már útra kélt sokezernyi csapat
a városban
s más számosban, ahol
dolgozni nem lehet, csak félni.

Bontsunk hát pezsgőt
a városban,
ha rá ok van
és nem szégyelljük nyomorunk.
Izzítsuk be a vetítőt
a városban
a sátorban,
ha már a mozira nem adunk.

Hetven szó
hetven hang
hetven rezdülés
hetven rendülés
hetven csók
hetven illat
hetven összevészés
hetven kibékülés
hetven bók
hetven szavalat
hetven egyetértés
hetven hazatérés
hetven dugó
hetven szabad
hetven eltévelyedés
hetven előkerülés
hetven só
hetven barack
hetven elmélkedés
hetven mellélépés
hetven tót
hetven arab
hetven szépség
hetven rémség
hetven góc
hetven oldat
hetven mérték
hetven kétség
hetven polc
hetven trakta
hetven rejtély
hetven fejtvény
hetven volt
hetven nem az
Hetven? Csaltam.

Émelygésem felső határértékéhez
újságolvasás közben egyre közelít.
Mire a végére érek manifesztálódik.
Ennek nincs köze holmi rossz étekhez.

A bomlasztó gyomorsav-túltengést
a közélet színe-virága okozza,
s egyre jobban csak fokozza
az olvasható számos buta ömlengés.

Ez már nem hazugság, maga az élet
másról ének nem szól, nincs
aki dalolna, akinek torka kincs,
hányok már, de közben félek.

szürke nappalok
piszkosfehér
tejfolyama
fullasztóan kavarog,
üres tenyér
nem markolja

a valami olyan
egészen
semmilyen,
szétáradó zsírfolt,
de az enyészet
nem ilyen

itt aktív nemlét
uralg bármerre
kerülni akarom,
kihagynám a szemlét
minden reggelre
virradva ezt álmodom

a fekete talán az,
ha összeszedi magát,
nem tapasztalom,
a fehér nem kontraszt
ez ilyen langy világ,
csak kevesebb a tartalom

Megállt minden körülöttem.
Egy ideig azt hittem
nem jól látom, nem jól érzem
odébbálltam, s magam néztem.

Onnan minden ugyanolyan, mint innen
belülről és a tapintható felszínen.
Nincsen tehát különbség, jól látom
a megrekedés már tény, nem álom.

Mohó vagy ősz
hallod-e?!
Karmod
előre markol
a nyárba be.

Mohó vagy ősz!
Faltál augusztust,
a télből is lecsípsz,
hó helyett esőt pisilsz?
Micsoda luxus...

Mohó vagy ősz!
A tavaszt is ellopod,
nyár lesz mire virágzik,
tavaszi szél júniusban cikázik
mert a telet is eltolod.

Még hat milla és 20 év van hátra a devizahitelemből,
Orbán Ráhel csókot kapott – sok más mellett – férjecskéjétől.
----------
Devizahitelem törlesztgetem,
az esküvői fotókat nézegetem
----------
Nem kátyús már a határ,
jelenleg egyeseknek az a csillagos ég.
----------
A puszták népe új értelmet kapott
Illyés Gyula sírjában foroghatott.
----------
A Ferenciek tere virágba borult
az agyam is, de az szimplán el.

Krémszín ballonkabátjával,
saját tengelye körül
egy teljes fordulatot téve,
beleesett egy hányadéktócsába.

Az se nem nagy, se nem kicsi
se nem zöld, se nem sárga,
és olyan amorf-féle volt.
Járjon utána, aki nem hiszi.