E rőt le nül
nyomogatom
el is talá lom
a betű
ket
vagy nem,
de mit se tesz,
hisz ol va sóm
se sok
se kevés
ettű'
nem lesz,
vagy igen,
de honnan
tu dom meg
tet szett -e
versem az utolsó
(nagy levegő)
s ha tetszett
másként ment
át a zeb rán
a busz után
loholva
mo gorva
regge len
szét es ve
tért haza
ha a munka
elengedte
nagy ke gye sen.
Íze seb bet fő zött,
a ki-ki csapó gőzöt
nagyobb kedvel
nyel te -e,
mikor magában
strófámat darálta
s közben családja
az ebédet várta.
Biz én nem tu dom
s megtudni nem fo gom,
csak szó rom a betűt
e rőt le nül.

Álmomban a váróban
mit láttam, mit láttam
beteget ezeret
ki kütyüket szeretett.

Nyomkodták, csúsztatták
babrálták, piszkálták
osztottak, osztottak
lájkoltak, posztoltak.

Álltak csak, ültek csak
a kísérők bámultak
bénán figyelték
némán lenyelték.

Mi hiányzott, hiányzott
párbeszéd, társalgók
tapintat, köszönet?
Ezen csak röhögtek.

Álmomban a váróban
ezt láttam, így láttam
majd rendelésen megjelentem
s az álmom valóra vált előttem.

Ma oroszlánepébe mártottam tollam,
de aztán az alanyra pillantva eldobtam.
Az igazság szerint, nem szegte kedvem,
de jobbnak láttam, ha az életem mentem.

Hol volt, hol nem volt
volt egy ország: Apátia.
Itt nyűglődött az apátok apraja
és itt vegetált bizony a nagyja.

Hol volt, hol nem volt
a jókedv s mulatság,
mentes volt az apátság
pedig barátok közt ez ritkaság.

Hol volt, hol nem volt
barátság őközöttük,
az empátiát mellőzniük
bőven volt erejük.

Hol van, hol van Apátia?
 Kerekedj fel Battonyától,
integess még Záhonytól,
Győrig érve tudni fogod!


---

Ha közben egy apáttal,
egyetlen egy baráttal,
sem futnál össze
az nem a véletlen
az Apátia örvénye
az Apátia törvénye
és össze nem tévesztheted
a Föld még egy ilyet nem terem.

Tegnap eljött Kacor király.
Egy jó üzletet ajánlott.
Bajsza sem volt, kackiás sem
és persze, hogy csak hazudott.

Rabszolganő egyeztetett
telefonon helyette
lenyűgöző entrée legyen,
de a fene megette.

Belovagolt a nagyszobába
kehes vesszőparipáján,
feleségem kereste,
ám engem rejtegetett a dívány.

Persze jött az asszony is
és nemsoká a happy end,
de Csínom Palkó mit sem gondolt,
a végzete lesz pont a nej.

Én csak hoztam simán
a piaci légy modul 3.0-át,
az asszony kérdést döfött
s eltalálta a vékonyát.

A kevély kandúr
annyi hibát követett
az ügynökiskolában
tanítani lehetett.

Bár visszagondolva
az önelégült pofára,
nem járt az iskolát,
született volt isten barma.

Menekült volna a féreg,
de nem addig a!
Ha feldúlod a viperafészket,
képedbe lesz harapva!

Mérget köptünk
- én kiváltképp,
roggyant lábbal távozott.
Megrepesztettük énképét.

BMW-je magányában
felülemelkedni próbált,
de a story nem lesz téma
a meetingen jövő szerdán.

Téma nélkül
közvetíteni
az éterbe
nem egyszerű,
de megszakadni
azért nem kell.

Egy szép napon,
ha nem nyelem
a képernyőt le,
magam fogom
s tisztességesen
verselek.

Úgy legyen!
Ámen!

Kivételes morzsája a nyárnak,
díszes ajándéka Napkirálynak
lakatta ma jól a szemet, testet
őszi csendéletet bőrünkre festett.

Hol van még a zordon tél,
októberi szél másról mesél.
A reggeli hártyajég és köd
minden nap még nem működ.

Becsapás volt én mondom
a szürke szmog az égbolton,
a piros orrú emberek,
kiket a reggel kergetett.

Látjátok, a gyenge nyár
fürkészi még a határt!
Aludni, hogy térne meg?!
Beleborzong, megremeg.

Még övé a terep, a hatalom,
- az ősz kacag a balogon -
nem hiszi, mandátuma lejárt
egy évre át kell adnia a stafétát.

Az aranyló ősz, a pompás dáma
uralkodik a tájon, mindenki látja,
tarka palástját ma kifordította
s húgát egy napra játszani hagyta.

Nyögném magamból,
de bent szakad
s, ha rajtam múlott
hát így marad.

Félálomban, biz
költeni nem lehet,
aki szómnak hisz
olvasta már versemet. 

A lehető legegyszerűbb dolog.

Végy egy kanál alaptalan vádat,
majd ösztönözd vásárolt médiádat
mérges nyilát szórja, csak szórja
amerre irányt mutat a szélrózsa.

Látod a gép beindult és forog!

Ha az első találat nem lenne halálos
használj ágyút és mindent mi hatásos.
Találj a célponthoz hasonlatos embert.
Buta s aljas legyen, ki megállni nem mer.

Látod a gép beindult és forog!

Fékevesztett eszelősként hozza majd a formát
veleszületett lelketlenség irányítja a dolgát.
Legázol bárkit, bárhol nem is túl drágán,
csárdást jár kiszemelt áldozata vállán.

Látod a gép beindult és forog!

A vak és süket hallgatóság, ki gondolkodni nem mer
benyeli a horgot, mit tucatszám, benyeli ezerszer.
Engedi, hogy azzal a partra rángassák fuldokolni,
de imént említém épp, e népség nem bír gondolkodni.

Látod a gép beindult és forog!

Karakterünk sorsa megpecsételődni látszik
egy csapatban vele, csak egy életunt játszik.
Annak viszont kibicként már semmi sem drága
homokot szór hát hitével a mocorgó mechanikára.

Látod a gép lelassult, akadozva forog!

Minél inkább hiszi társa állítását,
annál inkább válik lassan immúnissá,
annál inkább rúgja a sok kilógó lóláb
s szavára figyelve más is látja, mit ő lát.

Látod a gép alig jár, meg-megállva forog!

Amikor igaz emberek szeme a karakter felé fordul,
a nagy gépezet nyögve még egy utolsót csikordul.
Aztán megáll s széthullani kezd azon nyomban,
amint az igazság méltó választ ad minden rágalomra.

Ez nem a legjárhatóbb, de a legtisztább dolog.

Az Elégedettség mezején
legelésztem,
de horpaszom ki nem dagadt,
mert a fűből
az éltetőből,
biz nekem már nem maradt.

A Béke forrásához lehajoltam
hűs vizéből hadd kortyoljam,
édes ízét megkóstoljam,
de a forrás kiapadt
néhány hónap, év alatt
így tikkadtan elbandukoltam.

Étlen-szomjan,
leszegett fejjel
gázoltam az avarban,
kétségbeejtő zavarban
s nem kiáltott senki nékem
erre, erre hozzám térj be!

Megtört vendég,
vándor népség
lett belőlem mikor születtem
s ártatlan maradtam,
de úgy látom magamban
az Egyensúly szigetét keresem.

Az igazság
nincs igazság
elfogyott a tinta
megmaradt a gazság.

Az igazság az,
amit annak érzek
s ha elárulom másnak
ezer sebből vérzek.

Az igazság az,
amiért betörik a fejem
s, hogy érvényesülhessen
a támadót én is pofán verem.

Az igazság az,
amiért halni tudni kell,
de nem ám, aki keresi,
hanem, ki rejti el,

Aki eltitkolja,
folyjon annak vére,
az olyanért nem kár,
tűnjön már el végre!

Addig ütöttem a vasat, amíg meleg volt.
Eredménye semmi.
Ezért taktikát váltok
és a meleget fogom vassá verni.

Vaskarikából eperfát gyártok
azzal fűtök be alaposan,
ha már kerekezni nem tudok
kezdeni mást nem tudok hasznosat.

- - -

Bánya sötétjében, bekötött szemmel
botorkáló ló nem húz csillét,
hiába naponta ugyanarra menetel,
nem veszi magára a vájárok ingét.

Kimerült bánya lett ez ország
s vájárként botorkálnak polgárai,
lenn az ismerős fekete tárnák
kezdenek ismerősnek hatni.

Van kovájuk és a tapló is száraz,
de az agyvelőjük pláne
nem szükséges bányavilág tánca
a porban fekszenek, ülnek.

Egyszerűbben, szebben fejteni
szenet nem kínzó teher
nem is igyekeznek soha végezni,
a tettvágy lelkükkel nem perel.

- - -

Ötletem elrejtem, magam előtt is,
mert látva ural a tudás gőgje,
az akaratot, kiontanák vérem is
az aknászok, ha a felszínre jönnek.

Szerencsémre csupán sört vesznek,
meg vakító-tompító pálinkát,
aztán bután röhögve visszamennek
élvezni az örök éjszaka mámorát.

Nyirkos földben pihensz,
napos réten lihegsz,
tested átadtad az enyészetnek,
nyomokat rágtál az emlékednek.

Súlyodat már nem érzem,
súlyodat már nem érzed,
tartanálak, de már nem kell,
egekbe pattansz, mint egy lepke.

Szemed tompa, fénytelen,
csillog benne az értelem,
bundád fakul, majd kihull,
fekete szőröd kezem alá simul.
 
Hasad nem fáj, májad nem nő,
nem fájt soha az az emlő,
az áttéted nem terjed
egészséges a tested.

Igaz meg kellett ehhez halnod.
Látod már nincs is semmi gondod!
Ami nehéz volt, ami fáj,
veled együtt nincs többé már.