Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Lehetetlen

17/10/2013

0 Comments

 
Addig ütöttem a vasat, amíg meleg volt.
Eredménye semmi.
Ezért taktikát váltok
és a meleget fogom vassá verni.

Vaskarikából eperfát gyártok
azzal fűtök be alaposan,
ha már kerekezni nem tudok
kezdeni mást nem tudok hasznosat.

- - -

Bánya sötétjében, bekötött szemmel
botorkáló ló nem húz csillét,
hiába naponta ugyanarra menetel,
nem veszi magára a vájárok ingét.

Kimerült bánya lett ez ország
s vájárként botorkálnak polgárai,
lenn az ismerős fekete tárnák
kezdenek ismerősnek hatni.

Van kovájuk és a tapló is száraz,
de az agyvelőjük pláne
nem szükséges bányavilág tánca
a porban fekszenek, ülnek.

Egyszerűbben, szebben fejteni
szenet nem kínzó teher
nem is igyekeznek soha végezni,
a tettvágy lelkükkel nem perel.

- - -

Ötletem elrejtem, magam előtt is,
mert látva ural a tudás gőgje,
az akaratot, kiontanák vérem is
az aknászok, ha a felszínre jönnek.

Szerencsémre csupán sört vesznek,
meg vakító-tompító pálinkát,
aztán bután röhögve visszamennek
élvezni az örök éjszaka mámorát.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.