Nem fagyott a Duna,
így a koronázás elmaradt
átmenetileg.
Nincs még három csoda,
így a szenté avatás elmaradt
átmenetileg.

Az ünneplő békemenet
élén jó pár cinkos halad
átmenetileg.
Velük ünnepelteti meg
magát, mert még szabad
átmenetileg.

Lehet bárki híres, hírhedt
pár perc erejéig
átmenetileg.
Lábjegyzetben szerepelhet
néhány évig,
átmenetileg.

Van, kinek nevét hálával ejtik ki
nemzedékeken keresztül
és nem átmenetileg,
de sercegve nyögve van olyan is,
pont az ki most képzelt trónján ül
átmenetileg.
------------------------

Nem telik el újabb 50 év aztán
a történelemkönyvek fakó lapján
nem marad, csak egy összefirkált folt,
hogy egyszer volt, hol nem volt....

Ha tudnék változtatni a dolgok menetén
megtenném
s nem csak tehetetlenül szemlélném
az eredményt.

De nincs rá eszközöm, sem hatalom
sem erős karom,
így szárazon szól keserű dalom
s csak visszhangzom.

Szerdán már szóltak,
de lehet csütörtökön
német versenyre, országosra
behívták a kölyköm.

Szombaton Budapestre
utazni pihentetőbb nincs
de nem probléma, hisz a gyermek
voltaképp a legnagyobb kincs.

Erre apellálnak folyton
legyen alapítvány, osztálypénz
én ilyenkor mindig morgok,
hogy csinálnak belőlünk hülyét.

Ha az iskola hírnevét
öregbítheti a nebuló
nem nézik sem pénzét, idejét
a szülő egy bányaló.

A gyerekroham után
nem baj ha elvérzik tíz
csak az egy a többi hulláján
képes legyen átgázolni.

A nevezési díjat álljuk,
az utazás költségét is
és aztán mi csak ne dumáljunk
bejutott csemeténk hisz.

Legyünk megtisztelve
a megteremtett családi háttér,
a törődésért, külön kiemelve
hisz a szülő mindig ráér.

Ráér megtanítani az elmondottat,
ráér külön tanárt fogadni
elmagyarázni az el nem mondottat,
korrepetálásra hurcolni.

Szájbarágni, megértetni
miért hasznos számára
gyermekkorát egy célért feladni
mi burkolódzik homályba.

S ha ezek ellenére
elmarad a méltó eredmény
vigaszpakolást kis szívére
nem más maszatolja, hanem én.

Így folyik ez évek óta
csak a feltételek nehezednek,
bár hallanám, a vidám nóta
foszlányai elő, hogyan kerekednek.

És itt hagyott.
Nem mondanám álnokul,
mert, amit tudott
és lehetett megtette bajnokul.
Most ajkam lekonyul
s arcul csapott,
ki a hírre arcát vadul
tenyerébe nem temette volt.

Mind szegényebbek lettünk
és a leltár egyre bővül
ahogy a zord idő felettünk
csak röpül, csak röpül.
De sokat is temettünk
s most az ő neve kerül
a kőre, hogy el ne feledjük,
ha az emlékezet elszenderül.

Utolsó előadás.
Bérelt helyünk átadjuk
ismeretlen pajtásunk!
Évtizedes várakozás
gyümölcsét nem aratjuk
mi soha, soha már.

Ha érdemesebb nem is,
de okvetlenül szerencsésebb
foglalja majd helyünk itt,
akkor is, ha mást néznének
és üresen az ülést felejtik
otthon, hogy fekhessenek.

Véget ért egy korszak
búsulni ugyan mire jó?!
Figyeljünk még mit játsznak
a színház másra sem való!
Csak ne gondoljanak búsnak,
mennyire fáj ne legyen látható!

Kacagás mögé sikerült bujtatni
aznap este a maró bánatot,
de nem tovább, s már hallani
a vágyat zúzó korbácsot,
mely bentről képes bántani
a négy pórul járt pupákot.  

M.J. 42 éves …... lakos alkoholos befolyásolt állapotban
testszerte ütlegelte a 2 éves M.K. fiúgyermekét,
aki a bántalmazás következésben sajnálatosan
elhalálozott.
K.B. 16 éves leányanya zavart tudattal
és egy helyi kuruzsló segítségét
felhasználva vetette el a magzata
életét. Ez nem az első volt.

Óvoda kerítése mellett a szülők 
és a dadus is szívja a bűzrudat
természetes allűrök,
fel sem tűnik.
Kukába derékig becsúszva kölykök
az éj derekán kincseket túrnak
s penészes kenyérben találnak igazgyöngyöt.
Nekik tetszik.

Biztonsági gyermekülés nélkül első ülésen
egyetlen szemünk fénye
120-nál sem szédül, csak visong örömében,
veszélyt nem érez.
A temetőben a kegytárgyak üzletében
a választék ezerféle
mindenki turkálhat órákig kedvére
a szívük nem vérez.

Boldog gyermeknapot kívánok!

Amit a kis kezek
szorgosan sikáltak
ó jaj, a kocsimosásnak
a vihar megérkezett.

Törvényt lehetne rá írni
vagy a sorválasztásra
mert itt tanulom egyre-másra
hogyan is kell veszíteni.

Igaz ez nem roulette
és nem is ascot-i derby
ki meri állítani,
hogy játék az élet.

Miért érezzük annyian
rossz lóra tettünk?
A tétet helyettünk
más dobta fel bátran?

Ennyi ember, ily sokszor
nem tévedhet
ez nem csalfa érzet
mi napról napra sokkol.

Tapasztalatnak nevezném
vagy számok törvényének
mely igazolhatón, sosem téved
de ha mégis, úgy nevetném.

De a matematika
csalhatatlan tudomány
sokszor írtam, unom már
tudományok legpontosabbika.

Bár magos szinten nem mívelem
engem meggyőznek az eredmények
a levezetett, könyörtelen tények
ha figyelek látom mi lesz velem.

Ugyanilyen nyomorultul
folytatom a partit,
amint tettem eddig
nyoma sem marad ráadásul.

Voltam, vagyok, leszek
egy darabig talán
a föld árnyékos oldalán
enyém a Fekete Péter szerep.

Csendes az este
nem dacol, nesszel
még a szellő sem fú
csendes az este
nem alszom mégse
jő az égi háború
jő az égi háború
nem látok és nem hallom
de szívem furán kalapál
mellemből ó ki- kiugrál,
azt üzeni írjam dalom.

Csendes az este
a képzeletemben
még vihar sem dúl
csendes az este
nem alszom mégse
a torkom elszorul
a torkom elszorul
mit látni véltem azt látom
az érvényes kísértetet
az éjjel ijesztő lidércet
a kapcsolatot vele máskor nem tartom.

Csörögnek a szavak
a betűk kolompolnak
írásjeleknek ütközve
szerteszét hullanak.

Önálló szabadesésben
vadul keringenek
a lap alján halmozódnak
amíg kapnak helyet.

Túlbuggyanni nem tudnak
a sorok, kötött formát adnak
bárhogy formálom, variálom
dúdolni való dalra nem fakadnak.

Néha befalnám a világot
az egészet
néha az egészet kihánynám
merészen.

Néha úgy egyedül lennék
sokáig
néha a tömegbe merülnék
bokáig.

Néha sikerül elregélnem
mi nyomaszt
néha sikerül elrejtenem
mi sorvaszt.

Néha én, vagy más
vagy senki sem
Néha ezt vagy mást
vagy semmit sem.

Kedvesem ó kedvesem
csak szenvedem,
de így jó nekem.
Kedvesem ó kedvesem!

Kedvesem ó kedvesem
nézz reám oly nedvesen,
úgy jó nekem.
Kedvesem ó kedvesem!

Kedvesem ó kedvesem
más nem jut eszembe,
de így jó nekem.
Kedvesem ó kedvesem!

Kedvesem ó kedvesem
a kritikákat elnyelem,
a gázsit meg felveszem.
Kedvesem ó kedvesem!

Kedvesem ó kedvesem
így jó nekem
úgy jó nekem.
Kedvesem ó kedvesem!

Lepattogott zománcú bögre
gyűjtő gödre
annak mi elmúlt, s vissza már
sohasem talál.

Gyermekkézzel markolom fülét
ki ne löttyenjék
mit látok és látni vélek
ha régi időkről mesélek.

Velem egyidős már
vagy korosabb talán
ki tudja, de nem is fontos
csak az, hogy markolom most.

Ha elengedem a feledésbe hull
megpenészedik, megsárgul
lyukas szitává lesz a bögre
életem kopott gyűjtő gödre.

A tasztatúra diszkrét bája
egyre egyre azt diktálja
üssem vágjam lekopogjam
ami itt bent a szívem nyomja.

Lehetetlen ellenállni
némaságot imitálni
a monoton zakatolás
nem más, mint egy önvallomás.

Gondolhatom mérgesen
eszmélhetek édesen
hogy melyik az, rögtön látni
attól fog a lap szakadni.

Kínzó mételye
nyomorult fáradtságnak
hagyj el engemet.


Szememet nyisd fel
kezem egyensúlyozd ki
hamar kész legyek.

Holdfényes lucsokban
siklik csendesen
a ladik alattam
majd ráfut egy zátonyra,
hisz nekievezem
a felhőárnyaknak.

Csípős szellő nyaldos
a népi bölcsességre
közben reszketve harapok,
keze hajlik maga felé, ha fagyos,
ha nem, az a bizonyos szent
társaival jól megszívatott.

Az óra a konyhában megállt már másfél hónapja.
Azóta csendes. Túlságosan is.
A pontos időt nem mutatja. Jelenleg semmi haszna.
A gazdájához hasonlít.

Elemet abban nem cserél újabbra
N.Á. miskolci lakos, született pernahajder,
helyette vagy a telefonját nyomogatja,
vagy karórájára figyel.

A szobába szaladgál a nagy órát vizslatni,
esetleg a monitor sarkára sandít.
Képes a rádiót is hallgatni,
de új elemet az avult helyére nem pászít.

Időre, az idő tudatára, vagy órára
van szüksége tulajdonképpen
ez nem élete kizárólagos talánya,
de egy biztos: az órát helyettesítette.

Ha tegnap láttad,
tegnapelőtt álltad,
reggelre heverted ki,
mondd mi mozdít!? Mi!?

Ha ma nem
és holnap sem,
a holnapután
reménysugár?

„- Az ki van zárva, mert nem tudom”
hangzott egykor min egy ország somolygott.
Talán egyedül polgár jenő polgármester Úrhoz/nak
tudhatta - ha ismerte a kérdést - a választ.

Valahogy így vagyok ezzel én is magam
a saját Budai Nagy Antal utcámban
megrogyott házamban, idegileg megviselve,
pedig megígéretett az ígéret.

Addig míg az új házunk felépül
évtizedekre szükséglakásba kényszerül
én, magam és a mindent tudó Jenő,
az ádáz, megátalkodott polgár jenő.

Vér, sár, fekete
esetleg szürke,
de mindenképpen borzalmas
velőtrázó s oly ordas.

Igazságtalan 
arcátlan
kíméletlen
elviselhetetlen.

Úgy hiszem a korkép
jobban mondva kórkép
ábrázolásához szükséges
modern eszközöket.

kimerítettem mára. Brrr.

Idefigyeljenek emberek!
Ezt a feszültséget!
Hogyan viselik el?!
Igen, maguknak beszélek.

Kikapcsolódni?!
Tessék megmutatni,
de az üveget letenni
ha szabad kérni!

Cigit sem lehet 
sem bódító gyökeret
és egyéb szereket
igaz, milyen nehezen megy?

Többet aludni?
Sétálni, futni?
Keveset, vagy többet enni?
Én élni akarok, élni!

Kérdezem, jó lett e a versem.
Egy elhúzott fintor a válasz.
Ezt is megette a fene
mutathatom másnak.

Mert újat, jobbat írni
nem bírok már kiizzadni
inkább odébbállok egy házzal
és ott is szembesülök hazugsággal.

Aki versírásra adta fejét
tisztában kell, hogy legyen
ír majd sok jót talán
de sok haszontalan szemét
búcsút int dolgos kezének
aztán megnézheti magát.

Ír sok rosszat és valamivel kevesebb 
jó költeményt
vagy ugyancsak.
Sok rossz és bármennyi jó elegye
csak szép remény
a költő úrnak.

De, hogy a hölgyeket se feledjem
írhattam volna költőnőt is.
Mert a színvonaltalanság
nem következménye a nemeknek
a dudoros bőrbe születésnek, hisz
már teljes az alkotói szabadság.

A szép szó
illúzió
tovaszáll kiejtve
örökre felejtve.

A szép szó 
gyógyító
s ki posztját félti
folyton becsmérli.

A szép szó 
nem hallható
süket füleknek,
kérges szíveknek.

A szép szó
...

A május az a hónap,
az a természeti csoda,
melynek múlását
egy kíséri: apátia.

Kopott június váltja,
a nyár előfutára
a zsenge zöldet űzi
s lombot méregszínre váltja.

Az április szegény
szegénylegény,
minden jóból kimarad
tavaszodni nincs remény.

De középen a május,
az igazi május
mindent aranyba borít,
majd elrepül, huss.

Kenetteljesen védi a belsőt
a gyomrot, beleket és az elsőt
mit remegve vár magából kitolni
ám akkor is, ha ki kívánja kotorni.

Maradjunk az első esetnél,
a megnyugtatóbbnak tűnőnél.
Az ő dugója dacol a gravitációval
és a törtető fejével a kis lurkónak.

Aztán, ha kiszabadul a szellem
rohanni kell a magzatvíztelennel,
mert megkezdődött a 18 éves terv,
ami meghosszabbítható még ennyivel.

Ebben az esetben a nyákgazda neve
nagy előnévvel kiegészülhetne
feltéve, ha vállalja a korát
és magáénak érzi unokáját.

Sok a ha és a feltételes mód?
Ha nem domináns fajta a nyákot
magában büszkén hordozó lény
úgy vétenék, ha nem így regélnék.

Kevés szül, de annál több ellik
a gyermekanyagon tökéletesen látszik,
ők a nyákot és más váladékot imádják
kihordóik napját ehhez méltón tartják.