Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Regisztráció

7/1/2013

0 Comments

 
Egy nap az állatok királya
gondolt egy merészet.
„Nem eszek több penészet,
sem más gombát, se felet, se egészet
és semmi olyat minek szára
kapaszkodik a földbe
ideértve az összes növényet!”
E szavak hagyták el a királyi szájat.

Húst zabált, ahogy eddig is tette,
kerülte a virágot, dudvát,
az összes cserjét és tölgyfát
a húst mind megette, nem tettette,
alattvalói elismerését ezzel bezsebelte.
Ki látott már ily következetes királyt,
aki vállalta volna inkább az éhhalált,
minthogy saját parancsának eleget ne tenne.

Az oroszlán jellemét ismerőknek a történet
meglepetést nem tartogatott idáig,
de a fordulat most jő, csak semmi pánik,
nézzük Leó mily fortélyt eszelgetett:
„Ha azt állítom a gazt mindet átengedem,
mert én nem kívánok a sok zöldséggel bánni
a sok kérődzőből dúsan fogok zabálni,
ha a sok birka mind bevette átlátszó cselem.

Mert azt gondolni, hogy az oroszlán
önmegtartóztatásból nem fal fel
dőreségre vall meglehetősen.
Az igaz, egy kiadós lakoma után,
napokon át csak heverészik lustán
ilyenkor tűnhet növényevőnek,
de ellent nem mond természetének
újabb áldozatára, most rád vár.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!