Regisztráció

Egy nap az állatok királya
gondolt egy merészet.
„Nem eszek több penészet,
sem más gombát, se felet, se egészet
és semmi olyat minek szára
kapaszkodik a földbe
ideértve az összes növényet!”
E szavak hagyták el a királyi szájat.

Húst zabált, ahogy eddig is tette,
kerülte a virágot, dudvát,
az összes cserjét és tölgyfát
a húst mind megette, nem tettette,
alattvalói elismerését ezzel bezsebelte.
Ki látott már ily következetes királyt,
aki vállalta volna inkább az éhhalált,
minthogy saját parancsának eleget ne tenne.

Az oroszlán jellemét ismerőknek a történet
meglepetést nem tartogatott idáig,
de a fordulat most jő, csak semmi pánik,
nézzük Leó mily fortélyt eszelgetett:
„Ha azt állítom a gazt mindet átengedem,
mert én nem kívánok a sok zöldséggel bánni
a sok kérődzőből dúsan fogok zabálni,
ha a sok birka mind bevette átlátszó cselem.

Mert azt gondolni, hogy az oroszlán
önmegtartóztatásból nem fal fel
dőreségre vall meglehetősen.
Az igaz, egy kiadós lakoma után,
napokon át csak heverészik lustán
ilyenkor tűnhet növényevőnek,
de ellent nem mond természetének
újabb áldozatára, most rád vár.