Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Láttam a Dunát

1/7/2013

0 Comments

 
Láttam a Dunát én,
de nem a rakpart alsó kövén
ülve, térdepelve, fekve,
hogy tovaúszna a dinnye.

Azt láttam, mily haragos,
otromba és zavaros,
erejét hogy fitogtatja,
medre falát paskolgatja.

Nem volt kedve átlépni azt,
csak hallgatta a jaj-t, a panaszt.
Aggastyán létére ugyanúgy viháncolt,
mint kölyök, kit szülői szigor láncolt.

Gigászi hatalmával vissza nem élt,
ma sem értem vajon miért?
Valahol belül bíztam
a sok szennyet lemossa.

A magával hordott fertővel
felfúvódott, mint döggel
és megtisztulást hozott volna,
ha a partot végignyalja.

Mert amit hullámaiba temet,
ha akar élő, ihat, ehet,
de a partokra kövült mocskot
le nem nyelhetik azt torkok.

Fennakadunk, s megfulladunk tőlük
és zsákokat miattuk töltjük,
de nem gát készül, hanem géppuskafészek,
ez lenne a valódi haszna az egésznek?
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.