Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Karolina napra

2/2/2013

0 Comments

 
Megmagyarázhatatlan feszültség
indokolatlan izgalom mondom én,
de szerencsére másként látja egy gyerek
az ő szíve szerencsére még egész, kerek.

Minden benne található, ami elvárható
egy egészsége lelkülettől nem áll távol
csak egyben szenved hiányt
ez a türelem, semmi más.

Amíg ez nem vész el, varázslatos világ
áll a rideg valósággal szemben s a vágy
jótékony fátylát az elméjére borítja
az ártatlan boldogságát így biztosítja.

Ahogy a varázslat függönye lassan szertefoszlik
érzi az ember, hogy minden ízében savanyodik
s más nem ragad meg az ünnepből, mint a gond
felelősség, készülődés terhe, mint egy sötét folt.

De még nem tart itt kinek ma neve napját üljük
mi „ecetesek” mindent meg is teszünk, hogy örüljünk,
a fenti tézist magunk is támadjuk tiszta erőből
s csak abban bízunk nem futottunk még ki az időből.  
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.