Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Elvesztett kesztyű

26/1/2013

0 Comments

 
Ott feküdt magára hagyva
az összetaposott hókupacban
csak az ujja látszott először,
aztán jobban megnéztem, többször
és rádöbbentem ő az akit elhagytak.

A piacot jártuk, nem volt rossz döntés.
Gyorsabb kiszolgálás, nincs lökdösődés.
Parkolni nem volt egyszerű s közeli
ezért többször kellett szatyorért fordulni,
nem reméltem ilyen flott lesz a beszerzés.

Felemelni nem mertem, vagy nem akartam
már nem tudom, de magammal abban maradtam
otthagyom, mert gazdája, ha észleli megugrott
végiggondolva menetét, ott fogja keresni az úton,
legalábbis ezt tettem volna helyébe én magam.

Ha nem kereste, ott fekszik kint hó takarva,
nem dicsérik már kivételes anyagát, elfeledkezve róla,
hever kint magában, egyedül most az éjszaka fedi csak be,
de a feledés és a közöny mi fojtogatóan veszi körbe,
de mit nyekergek ennyit, hisz ez egy kezet védő készség csak.






0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.