Delelő

Delelőre értem, de a Nap sugara, nem éget,
sötét, szürke gomolyag takarja el a véget.
Szertefoszlatni ugyan mivel is tudhatnám
inkább készülök a viharra, nyakam behúzván.

Cukorból nem vagyok, talán el nem olvadok
a kiadós csapadék elől elbújni nem tudok.
Csak állok a puszta közepén szerencsében bízva,
ha a ruha le is szakad rólam, a bőröm bírja.

Meztelenül, védtelenül újjászülethetek
most, hogy életem órája elütötte a delet,
hatni, alkotni, gyarapítani már talán késő,
de változtatni vágyók között lehetek az első.

A célok változtak meg gyökeresen
de mi lényeg, felismertem öregesen
igaz, de ez nem több, mint puszta formalitás
az öröm gazdája mit bírtam, legyen már más.