Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Avasi kilátó

20/8/2013

0 Comments

 
Az avasi kilátó ma 50 éves.
Ma 50 éves az Avasi Kilátó.
Ha mindezt nagybetűvel
vésem, talán szemet szúró.

Akkor talán megfigyelik,
hogy az egykori szimbólum,
mire minden polgár felnéz itt,
olyan, mint egy rongybábú.

Épp annyira van lestrapálva,
mint ez a jellegtelen város,
amit én úgy imádtam,
amiért már nem halnék most.

Ha a maiakon múlna már nem állna,
de megálmodója rég sírban fekszik.
Fél évszázad eltelt. Neki beteljesült álma.
Álomóvás helyett a romot nem újítják: őrzik.

Az ember képéről lesül a bőr,
ha nagy ritkán idegent kalauzol.
Ha jól lakott a vendég a semmiből,
a hegytetőre csak odahúzom.

„Jól áll a távolság a citynek!”
- gondolom, elfeledve dőrén
az aggasztó körülményeket
s magamra veszem a hanyagok bűnét.

...

Apám hónapokig gyűjtött gyufásdobozt
felépíteni s lefújni kályhaezüsttel
a nekem oly édes, óriás tornyot.
Ma nem tudok ránézni száraz szemmel.

Nem akartam rontani ünnepi hangulatot,
csak bambán bámulom, ki ünnepelni tudott.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.