Akkor

Amikor a nyugtató nem nyugtat,
a serkentő nem serkent,
a józanság nem mutat utat,
a delirium nem igéz meg,
akkor nézzünk lábunk elé,
hisz ott tátong a szakadék.

Amikor az álom reményt nem ád,
a valóság pedig megrémiszt,
mikor mardos számos viszály,
és semmiféle segítség sincs,
akkor nézzünk lábunk elé,
hisz ott tátong a szakadék.

Amikor előre nem haladhatunk,
és hátrálásunk is mélység gátolja,
hidat min átkelhetnénk nem találunk,
létünket az űr teljesen körbefonja,
mást felelőssé ne tegyünk ezért,
a mélységet jutalmul kaptuk tetteinkért.