Üresedés - Baj László

Észreveszi-e a mélyen tisztelt,
mennyivel lesz szegényebb
Thália temploma Miskolcon,
ha összepakol és elhurcol
mindent kedvenc komédiása
így, hogy nem lehet maradása.

Vagy csak múló epizódot,
játszottak? Egy rövid monológot?
Szürke életét nem színezték,
hétköznapjait ünneppé nem tették?
Ily hálátlan is lenne a közönség,
s ilyen lazán kötött szövetség?

A színész és néző oly ötvözet,
mi Miskolcon színházat teremtett.
Ezekkel a színészekkel
és ezekkel a nézőkkel,
jól, vagy rosszul, de magunknak,
nem helyettünk, nekünk játszottak.

Rólunk és róluk szólt a történet,
de most egyszerre hirtelen sötét lett.
Valaki jött, kit nem hívtunk, de hívtak
s a hívók vezérének volt a parancs kiadva
„Direktort tirhítsd! A mi kutyánk kölkét
kell beavatnod! Készítheted a székét!

És városatyánk gombnyomásra tűzoltásként
távolíttatta el színjátszás helyi felelősét.
Utódja esélyeit ezen akciója nagyban rombolta,
de mint a betyármentalitáshoz illik lesz@rta.
A legzseniálisabb rendezőt, igazgatót is
hiteltelenné teszi, ha más kreálja indítékát is.

  Ember be nem magyarázza,hogy e döntés
szakmai alapokon nyugszik. Na söprés!
Megállították a társulat szívét,
hiszen elküldték csaknem felét.
Zömmel a fényhordozókat,
kik majd minden színben játszottak.

Ki maradhatott, vagy maradni mert
sem mer fogni kezébe való fegyvert.
Ha a távozókat elfeledjük, az életünket
feledjük el, az elmúlt rongyos 22 évet,
mióta elvileg új rendszerben élünk(?)
Ehelyett azt érzem egyre jobban félünk.

  Elfogadunk és lenyelünk mindent
és az első szóra átadunk minden kincset.
Ebben a rezsimben még nem volt példa
ilyen tisztogatásra tarra színházunkban.
Biztos ezt érdemlik és ezt érdemeljük
mi is, mert ezt végig páholyból nézzük.

  Ha az űr nem lesz majd fájó
igazán elviselhetetlen, húsba vágó,
akkor az iderendelt új tagokkal
és ernyedt hímtagokkal
tessék nemzeti teátert teremteni
„minden mindegy” miskolci földijeim!