Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Üresedés - Baj László

31/3/2012

0 Comments

 
Picture
Észreveszi-e a mélyen tisztelt,
mennyivel lesz szegényebb
Thália temploma Miskolcon,
ha összepakol és elhurcol
mindent kedvenc komédiása
így, hogy nem lehet maradása.

Vagy csak múló epizódot,
játszottak? Egy rövid monológot?
Szürke életét nem színezték,
hétköznapjait ünneppé nem tették?
Ily hálátlan is lenne a közönség,
s ilyen lazán kötött szövetség?

A színész és néző oly ötvözet,
mi Miskolcon színházat teremtett.
Ezekkel a színészekkel
és ezekkel a nézőkkel,
jól, vagy rosszul, de magunknak,
nem helyettünk, nekünk játszottak.

Rólunk és róluk szólt a történet,
de most egyszerre hirtelen sötét lett.
Valaki jött, kit nem hívtunk, de hívtak
s a hívók vezérének volt a parancs kiadva
„Direktort tirhítsd! A mi kutyánk kölkét
kell beavatnod! Készítheted a székét!

És városatyánk gombnyomásra tűzoltásként
távolíttatta el színjátszás helyi felelősét.
Utódja esélyeit ezen akciója nagyban rombolta,
de mint a betyármentalitáshoz illik lesz@rta.
A legzseniálisabb rendezőt, igazgatót is
hiteltelenné teszi, ha más kreálja indítékát is.

  Ember be nem magyarázza,hogy e döntés
szakmai alapokon nyugszik. Na söprés!
Megállították a társulat szívét,
hiszen elküldték csaknem felét.
Zömmel a fényhordozókat,
kik majd minden színben játszottak.

Ki maradhatott, vagy maradni mert
sem mer fogni kezébe való fegyvert.
Ha a távozókat elfeledjük, az életünket
feledjük el, az elmúlt rongyos 22 évet,
mióta elvileg új rendszerben élünk(?)
Ehelyett azt érzem egyre jobban félünk.

  Elfogadunk és lenyelünk mindent
és az első szóra átadunk minden kincset.
Ebben a rezsimben még nem volt példa
ilyen tisztogatásra tarra színházunkban.
Biztos ezt érdemlik és ezt érdemeljük
mi is, mert ezt végig páholyból nézzük.

  Ha az űr nem lesz majd fájó
igazán elviselhetetlen, húsba vágó,
akkor az iderendelt új tagokkal
és ernyedt hímtagokkal
tessék nemzeti teátert teremteni
„minden mindegy” miskolci földijeim!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.