Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Napok

11/3/2012

0 Comments

 
Picture
Telnek a napok egymást,
az elmúlás felé kergetve.
Vissza nem térnek soha már
még önmagukat is feledve.

Számolva, számolatlanul,
méregdrágán és értéktelenül,
hasznosan és kihasználatlanul,
nagyon gyorsan, kíméletlenül.

Várok ostobán, de tudom
pont ezt nem szabadna tennem.
Cselekedni! Hisz van dolgom,
de mi az, még fel kell fednem.

Többre, másra születtem,
oltották belém ezt a terhet,
de én soha nem értettem,
akkor miért kergetem az életet.

  Mi utal arra a képességre,
ami sötét árnyékként követ,
mióta gyermeki sorból eszmélve
nem jelent mást nekem csak terhet.

Felruházva és nem élve
az áldással több is mint bűn.
Védekezhetnék persze,
mint éltem bénán, esetlenül.

Semmit nem értem el,
mi mostanság számít,
de nem adhatom fel,
rám két éhes száj ásít.

Semmire nem fogom
létem magyarázatát
és senkit nem okolok,
csak magam verem át.

Várok, amíg késő nem lesz,
ha már sorsom igazgatnom
szabadon nem adatik meg,
Rendet vág majd, az örök nyugalom.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!